Gyerekek
Amikor hazaértem, a kapun belépve megszólított az udvaron játszó két kisfiú, akik egyike sem idősebb 4 évesnél, és összesen is legfeljebb 7 évesek lehetnek.
- Akajsz venni nyajókát? Van csejesznyés, vaníliás, ... (vagy tízfélét felsorolt)
Mondtam, hogy sajnos nem szeretem a nyalókát, mivel nem esett le a lényeg.
- De nem igaziból kell, csak játékból. Egy nyajóka... kétezer, két nyajóka... húszezer.
Ja, hát az más. Mondtam, hogy ez nem egy olcsó nyalóka. Azért kértem egy cseresznyéset.
Nagyon-nagyon kreatív módon a kis asztalkájuknál összeszereltek egy pálcikát meg egy piros golyót, ami a Babylon építőjátékból származik (amit kislányként imádtam!), és odarohantak vele.
Elkezdtem játékból nyammogni rajta. Erre az egyik kisfiú:
- De igaziból kell ám fizetni. Igazi pénzt szoktunk kérni.
- Igazi pénzért igazi nyalókát kell adni, nem?
Ezen megdöbbentek. A nagyobb fiú, aki intézte az egész üzletet, határozottan közölte, hogy igazi pénzzel kell fizetni. Én meg mondtam, hogy hát, játékból játékpénzzel szokás fizetni. Kezdett már görbülni a kis szája, már egészen megsajnáltam, gondoltam, adok akkor nekik egy húszast, esetleg egy százast, ha van olyanom. A "nyalókát" már visszaadtam addigra, mert "megettem". Ekkor lépett be a kapun egy férfi, aki az egyik udvari lakásban lakik, és a kisfiúk azonnal megfeledkeztek rólam, meg hogy nem akarok igazi pénzzel fizetni (játékból természetesen kifizettem őket már a nyalóka átvételekor).
- Tomi! Tomi! Akajsz venni nyajókát?
- Akarjak?
- Igeeeeeen! Van cseszejnyés....
És akkor feljöttem. Amikor felértem a harmadikra, és lenéztem az udvarra, a kisfiúk még nem értek végére a különböző ízek felsorolásának ott az asztalkájuknál.
A gyerekek édesek.
- Akajsz venni nyajókát? Van csejesznyés, vaníliás, ... (vagy tízfélét felsorolt)
Mondtam, hogy sajnos nem szeretem a nyalókát, mivel nem esett le a lényeg.
- De nem igaziból kell, csak játékból. Egy nyajóka... kétezer, két nyajóka... húszezer.
Ja, hát az más. Mondtam, hogy ez nem egy olcsó nyalóka. Azért kértem egy cseresznyéset.
Nagyon-nagyon kreatív módon a kis asztalkájuknál összeszereltek egy pálcikát meg egy piros golyót, ami a Babylon építőjátékból származik (amit kislányként imádtam!), és odarohantak vele.
Elkezdtem játékból nyammogni rajta. Erre az egyik kisfiú:
- De igaziból kell ám fizetni. Igazi pénzt szoktunk kérni.
- Igazi pénzért igazi nyalókát kell adni, nem?
Ezen megdöbbentek. A nagyobb fiú, aki intézte az egész üzletet, határozottan közölte, hogy igazi pénzzel kell fizetni. Én meg mondtam, hogy hát, játékból játékpénzzel szokás fizetni. Kezdett már görbülni a kis szája, már egészen megsajnáltam, gondoltam, adok akkor nekik egy húszast, esetleg egy százast, ha van olyanom. A "nyalókát" már visszaadtam addigra, mert "megettem". Ekkor lépett be a kapun egy férfi, aki az egyik udvari lakásban lakik, és a kisfiúk azonnal megfeledkeztek rólam, meg hogy nem akarok igazi pénzzel fizetni (játékból természetesen kifizettem őket már a nyalóka átvételekor).
- Tomi! Tomi! Akajsz venni nyajókát?
- Akarjak?
- Igeeeeeen! Van cseszejnyés....
És akkor feljöttem. Amikor felértem a harmadikra, és lenéztem az udvarra, a kisfiúk még nem értek végére a különböző ízek felsorolásának ott az asztalkájuknál.
A gyerekek édesek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése