Örömhír

Átvergődtem magam az említett fejezeten, és most már valóban izgalmas az 1984. Még 50 oldal, aztán kezdhetek valami mást :) Alapvetően azért számolom ennyire az oldalakat, mert már vagy három hete olvasom a könyvet, és kezd frusztrálni, hogy még mindig ugyanaz a történet megy, pedig közben meg tök jó, kivéve azt a könyves fejezetet.

Azt hiszem, az 1984 után kisebb szünetet iktatok be, és nem szépirodalom jön, hanem végre normálisan végigolvasom a Nápoly útikönyvet, és összeállítjuk a programot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai