Kedd
Ezt is túléltem.
A reggeli óra elég gáz volt, semmit nem hallottam kb., ráadásul majd elaludtam, és még egy szót is kérdeztek, amit nem ismertem. Azt mondjuk láttam rajta, hogy azért nem ismerem, mert már nem használják, de ezt nem mondtam, mert amíg nem tuti, addig inkább hallgatok. De majd legközelebb elmondom, hogy igen, azt jelenti, csak már nem mondja senki.
Hazajöttem, megírtam a délutáni órára a mintatesztet, aztán bedőltem az ágyba, és aludtam két órát. Nagyon kellett. Ezek után még 3/4 órát szerencsétlenkedtem a jelenléti ívek beszkennelésével, összeszedésével, a számlatömbbel... Borzasztó. A nagy rohanásban persze itthon hagytam a teszteket, Tomi hozta őket utánam. A VIP angol ma annyira botrányos volt, hogy nagyon nehezen őriztem meg a nyugalmamat. Tényleg várom már, hogy vége legyen. Persze nem lehet tudni, mikor lesz vége :)
A délutáni óra végül nem volt olyan durva, ellenben az utána következő pénzügyi elszámolásos történettel. Jut eszembe. Vajon az apeh mikor akar nekem csekket küldeni a TB-ről? Nem lenne jó, ha megszívnám, csak mert nem jön az a csekk. Amúgy máig voltam biztosítva.
Lizánál mégsem találtak azonnali szabdalásra okot adó elváltozást, csak kapott megint egy vagon gyógyszert, és figyeljünk, hogy ne pisiljen véreset, ne igyon sokat, ne hányjon, stb. Ha ezeket mind nem teszi, akkor békén hagyják. Szurkolok. Szurkoljatok ti is!
Megírtam a 100 órás ütemtervet, de már most érzem, hogy nem stimmel. Holnap le kell adni, még majd elgondolkodom rajta. Ha ez megvan, még két ütemtervet kell megcsinálni, és akkor ütemtervekkel egy darabig nem kell foglalkoznom. Kell viszont foglalkozni a két heti könyv nélkül tanítással, juhéé.
Ha Liza jól is van, anyu nincs. Az derült ki, hogy nagyon magas a cukra, olyan magas, hogy az diétával sem mehet le. Valamint van valami májfunkciós értékszám, ami max. 36 lehet, neki meg 130 fölött van. Erre az orvosa, Kretén azt mondta, hogy a cukrot majd kidiétázzák, a máj meg jó úgy. Így aztán anyu holnap orvost vált végre, átjön az én háziorvosomhoz, aki foglalkozik is a betegeivel. Nem értem, Kretén hogyan praktizálhat, ha egyszer gyilkolja a betegeit. Tomi nagymamáját pl. ő tette el láb alól, ez egyértelmű. Nagyon remélem, hogy anyu most tényleg otthagyja már a francba, és őt nem sikerül kinyírnia. Tiszta horror.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése