Első nyári nap és vásárlás

Negyed 8 körül értem a ház elé, ekkor Tomi lejött
Lizával, bepattantunk a kocsiba (kivéve Lizát, aki elegánsan beesett, ahogy
szokott, mióta nem jó a lába), és meg sem álltunk az erzsébeti Auchanig, ami
soroksári ugyan, de ez engem alapvetően hidegen hagy.

Itt Tomit és Lizát
magukra hagytam, hadd szórakoztassák egymást (nem, nem szórakoztak jól, egy és
negyed óra alatt szétunták a fejüket), megnéztem egy cipőboltot, találtam is
emberi kinézetű szandált, amit majd egyszer megveszek, mert már nagyon gázul néz
ki a félcipőm, és elég nyomi formája is kezd lenni a lúdtalpamnak hála. Ezek
után kiballagtam kocsiért, és akkor szerintem megláttam Lacit. Nem biztos, de
szerintem ő volt. Ült egy kocsiban, és valakivel beszélt, aki a kocsi mellett
állt. Meglátott, és majd kiesett az ablakon. Ha tényleg ő volt, akkor a
meglepetéstől. Na mindegy, nem sokat törődtem ezzel, rohantam vásárolni.

Először is tök jó ajándékot találtam valakinek, és ettől teljesen
belelkesültem. Később kitaláltam hozzá egy tök jó kiegészítést, attól még
jobban belelkesültem. Eufórikus hangulatban siklottam végig az Auchanon, és
lassacskán beszereztem minden titkos és nem titkos összetevőt a szombati
ünnepléshez meg a holnapi tortasütéshez. Nagy eufóriámban még a birtoklási vágyamat is sikerült megfékezni: nem vettem meg a Sophie Scholl DVD-t 590 forintért, mondván, úgyis hegyben-halomban áll itthon a DVD, amit évek óta nem néztem meg, és ha ez így megy, még évekig nem is fogok. Minek gyűjteni? Pedig már a kocsiban volt. De én átszeltem a fél áruházat, és visszatettem a helyére az utolsó pillanatban. Ilyen erős vagyok én :P

Még mindig eufórikus állapotban
voltam, amikor hazafelé tartottunk. Tomi az utolsó 200 méteren megkérdezte:
"És könnyen találtál marcipánmasszát?" Basszus. Marcipánmasszát nem
találtam. Mert amikor a keresésére indultam, elfelejtettem, mit keresek, és
inkább a kasszához mentem, gondoltam, nem lehet olyan fontos. Tényleg nem,
hiszen marcipános csokitortát akarok sütni holnap. Mindezt úgy hoztam össze,
hogy közben végig a kezemben tartottam a receptet, amin jól látható a cím:
marcipános csokoládétorta. Hát, ennyit arról, hogy holnap már csak sütni kell
délelőtt, nem pedig rohangálni mindenfelé.