Öröm

Hagytam magam megdumálni, így ma reggel teljes kört sétáltunk Lizával. Míg a múltkor a reprográfia előtt fogyott ki belőle a szusz, most a Semmelweis Egyetemig bírt normális tempóban haladni, és csak ott kezdte a totyogást. Ráadásul még így is 20 percünkbe telt a kör, mint fénykorunkban, a mindenféle lábproblémák előtt. Amikor pedig feljöttünk, leült a szőnyegére az előszobában, jól kifújta magát, és visszanyerte eredeti állapotát: megint nagy vidáman rohangál a lakásban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai