Facebook, fordítás és környéke

Nem értem, miért jelölnek be olyan emberek, akiket még életemben nem láttam, a nevüket sem hallottam soha, és olyanokat írnak ki a Farmville-posztjaik fölé; hogy "Hálás vagyok a fiamnak, amiért meg tudtam növelni a farmom területét."

Azt sem értem, miért veszi komolyan bárki is a Facebook különböző funkcióit. Van pl. a Ki a mai legjobb barátod? című elborult hülyeség. Vannak ismerőseim, akik ezt minden nap megnézik, és posztolják is a falra, hogy mindenki lássa, de ennél is szebb, amikor kommentálják. Van egy olyan csoporttársnőm, akivel tényleg vagy három éve nem beszéltem, mert egyszerűen nem futottunk össze az egyetemen soha. Na, neki kiadta ez az okoska, hogy adott napon én vagyok a 2. legjobb barátja, meg még felsorolt neki négy másik embert, akikkel szintén évek óta nem találkozott. A következő kommenttel jelent meg a poszt: "Nem tetszik ez az eredmény. Mi alapján írta ezt a Facebook? Velük évek óta nem találkoztam!" Jaj nekem...

Aztán nem értem azt sem, hogy miért kell folyton alakítgatni ezt a nyomorult oldalt. Arra már valószínűleg sosem jövök rá, hogy a News Feed és a Live Feed között mégis mi a különbség, de a legújabb "fícsör" az, hogy a News Feedben nem is jelenik meg semmi, viszont a Live Feedben is csak öt nappal ezelőtti posztok. Ha rákattintok, hogy Home, akkor megmutatja a két perccel ezelőtti kiírásokat is. Ennek vajon mi lehet a célja? Nem értem. Mondjuk van min gondolkodnom ezen kívül is, csak gondoltam, megosztom a közzel ezt a rejtélyt.

Amúgy nem tudok műszaki németül, ma kellett volna leadni ezt a csodát, de még van 10 oldalam, és elfogyott a kedvem, és nem tudom, lesz-e pofám egyáltalán átadni a megrendelőnek, pláne pénzt elfogadni érte... Jajj... Azzal erősítgetem magam, hogy apunak máig egyik kedvenc anekdotája, amikor a cégük számára valaki oroszból fordított le magyarra egy műszaki szöveget, és valamely kifejezést, amelyben szerepelt a tank szó, magányos harckocsinak fordította. Apuék persze megértették, miről van szó, és azóta is nagyon jó lesz a kedvük, ha eszükbe jut ez a sztori. Hátha én is szerzek néhány vidám percet az illetőnek, ha már olyan ostoba voltam, hogy hagytam magam rábeszélni erre a hülyeségre. A nagy helyzet az, hogy angolul és németül sem ismerek semmilyen szaknyelvet, és műszaki szöveggel csak angolul tudok megbírkózni, igaz, akkor is vért izzadok. Részben erre a fordítósdira gondoltam, amikor azt mondtam, meg kell már tanulnom nemet mondani.

Mit kell tenni olyankor, ha nálam maradt a fordítást adó nő két könyve, mert hiába írtam neki SMS-t, hogy szeretném ezeket visszaadni, lehetőleg minél előbb, nem reagált rá már egy hete? Nekem tényleg nem kellenek a könyvek, és tényleg nem szeretném megtartani azt, ami nem az én tulajdonom. Egyébiránt két hete beszéltük meg, hogy küld egy e-mailt a címéről, hogy tudjam, hova kell küldenem a kész fordítást, ehhez képest meg marhára nem kaptam tőle semmit azóta sem. Mit kezdjek majd a kész fordítással, ha nem válaszol az SMS-re és nem tudom az e-mail címét? Vagy tekintsem leckének, hogy eltöltök kb. 13-14 órát ezzel a remek kis szöveggel, és a végén a nyakamon marad? Ja, még annyi, hogy most kérek meg minden potenciális megrendelőt, hogy a gép használati utasításából NE vegye ki az ábrákat, mielőtt odaadja a szöveget fordításra, mert így esélyem nincs rájönni, mégis milyen gépről írkálok. Na jó, annyit már kiderítettem, hogy fogvésőgép, és a leírás alapján arra jó, hogy kis tárcsákból fogaskerekeket gyárt. Na de hogy néz ez ki? És hogy néznek ki az alkatrészei? És, és, és... Ilyenkor annyira kedvem lenne falba verni a fejem, amiért ilyen okos vagyok.