CSI: The Experience

Az utolsó napon eljutottunk. Tomi végül úgy döntött, hogy eljön, és ott volt J. Andi is. Három helyszín közül lehetett választani, és mind ugyanazt választottuk. Később derült ki, hogy választhattunk volna mindannyian más helyszínt is, mert ugyanott kellett kolbászolni mindenkinek az első 5-10 perc kivételével. Nekem tetszett a kiállítás, bár valóban több köze volt egy nagyszabású szövegértési feladathoz, mint egy igazi nyomozáshoz. Persze azt csak nem mondhatták, hogy nesze, itt egy DNS-minta, elemezd :D Én a magam részéről szereztem néhány új infót, amiért érdemes volt elmenni a Millenárisra. A végén a táblát, amin írogattunk, sajnos le kellett adni, de a ceruzákat megtarthattuk :) Kedvencem a konklúzió című résznél a következő kérdés volt: "A bizonyítékok alapján kit hallgasson ki a rendőrség?", amelyre az egyik válaszlehetőség az volt, hogy "puma". Tomi indítványozta, hogy a pumát jelöljük meg, én meg elképzeltem, ahogy a rendőrség előveszi a pumát: "Kedves puma, nem lehet, hogy Ön két-három éve agyonlőtt és elásott egy férfit a sivatagban?" :):) Mondjuk előttem nem tiszta, hogy a volt feleség hogyan tudta hátulról homlokon lőni az áldozatot, pedig a kisfilm alapján ez történt. Biztosan van rá logikus magyarázat, ami egy filmből kiderülne :)

A magyar átlagember neveltségi szintjéről sokat elmond egyébként, hogy a töltények közül az egyiket ellopták, valamint a sivatagi helyszínen a homokba írogattak mindenféle nagyon humoros üzenetet. Döbbenetes, micsoda bunkó parasztok élnek köztünk.

A kiállítás után bevásároltunk az ebédhez meg úgy egyébként a délutánhoz, átjöttek Andiék, megnéztük a Folytassa, Columbus!-t, ami egészen vicces volt, és nemrég hazamentek.

Ami nagyon szomorú, az az, hogy már vasárnap este 8 óra van, ami azt jelenti, hogy hamarosan megint suliba kell menni :( Nem akarok :(

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Az utolsó hónapom

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk