Érdekességek

Most már legalább 15 olyan tinit tudok, aki még nem is hallotta Charles Dickens nevét.

Most már legalább egy olyan tinit tudok, aki nem ismeri a "révül" szó jelentését. (Viccelni akartam, és eléggé döbbenten nézett rám, abból gondolom, hogy nem értette. Ettől függetlenül okos, teszem hozzá.)

Most már megtapasztaltam a kimerültség lemélyebb bugyrait. A harmadik órám után nagy vígan sétáltam be a tanáriba, amikor a következő felismerésre jutottam: a magnót bekapcsolva, benne CD-vel, mellette érettségire felkészítő könyvvel simán a tanteremben hagytam.

A következő bugyor: Délután 3 körül, amikor már esélyem nem volt tanulni a fáradtságtól, írtam egy SMS-t a tanítványomnak, akinek 3/4 7-re kellett volna jönnie, hogy ne jöjjön, mert ha ez ilyen tempóban halad tovább, legkorábban 8-ra érek haza. Mintegy 5 perc alatt megfogalmaztam a kis üzenetemet, aztán félkómás állapotba zuhantam. Mintegy negyed óra múlva odajött hozzám egy kolléganő, hogy segítsek neki összeolvasni az ellenőrzőket a naplóval (az még mekkora szívás... nem irigylem az ofőket), én meg azonnal felugrottam (részben azért, mert a frász jött rám, hogy szóltak hozzám), és akkor rájöttem, hogy most konkrétan elüldögéltem magam elé bámulva negyed órát kezemben a mobillal úgy, hogy nem küldtem el az SMS-t. (Amúgy az elküldés után fél órával kaptam a lánytól egy üzenetet, hogy ne haragudjak, nem tud ma jönni. Ezek szerint ő nem kapta meg az én üzenetemet, viszont jót derültem a szituáción.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai