By the way

Ma kaptam állást az Atalantánál. Egy csoport már tuti, még egy kinéz. :)

Azért mennyire jellemző, nem? Kimegy az egyetem, lenne végre lehetőségem levegőt venni, netán lazítani egy kicsit, de tényleg csak kicsit, mert hát azért csak ott van az érettségiző csoportom, akik miatt lehet izgulni meg stresszelni, hogy érjünk már a tételek végére, és akkor én mit csinálok? No, csak nem bevállalok annyi munkát még, hogy az nagyjából kiváltsa az egyetemi feladatokat?

Nem baj, anyu szerint lehet még ezt bírni pár évig, aztán majd észreveszem, hogy már nem bírom. Azt is mondta, hogy majd kielemezzük ennek az érdekes működési mechanizmusomnak a pszichológiai hátterét. Ha ez megtörténik, azonnal publikálom az eredményeket, hátha más is tűkön ül már (:P)

P.S.: Az is mennyire jellemző, hogy kétszer alhatok egy héten 10-ig, és abból egyszer tuti hajnali fél 2-kor fekszem le, hogy már csak 8 és fél órám legyen, ami éppen csak egy paraszthajszállal több annál az alvásmennyiségnél, amitől hónapok óta hulla vagyok egyfolytában. Komolyan mondom, aki ezt érti, az ne habozzon jelentkezni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai