Kórházas sorozatok

Valószínűleg lemaradtam a maratoni szünet előtti pár Vészhelyzet- és Grace Klinika-részről, mert több karakter sorsának alakulása teljesen meglepetésként ért, és több szereplőre nem is emlékszem. Valamint nem tudom, mi lett Dr. Chennel, amikor valamelyik orvossal együtt autóbalesetet szenvedett. Ezért is jók ezek a fél éven át tartó szünetek, mert legalább dunsztja nincs a nézőnek, hol tart a cselekmény, mire megint műsorra tűzik a sorozatot. Mindenesetre tegnap nagyon béna rész volt mindkettőből. A Grace Klinika azért bénább, dehát ő nagy előnnyel indul, mert eleve béna. Nem is tudnám megmondani, minek nézem. A tegnapi részben tátott szájjal bámultam, amikor mutogatták ott azokat a kibelezett, átharapott kezű, letépett skalpú emberkéket, akik kismackót akartak simogatni kempingezésük alkalmával. Nem emlékszem hasonló durvulásra korábbról. Na és azok a párbeszédek.... "Tudom, hogy mentsünk életeket. Utánanéztem egy kicsit XY akármilyen agytumorának, és van rá egy új kezelési mód, csak még nem próbálták ki. Tudom, hogy mentsünk életeket." Ez mi, bakker? Nekem nagyon furán hangzik ez a három mondat ebben a sorrendben. Nem kezdtem el keresgélni a forgatókönyvet, de gyanítom, ott is az volt, hogy "I know how to save lives", és egyszerűen nem értem. Miért nem lehetne "I know how to save his life", vagy ha eredetileg tényleg ez volt, akkor magyarul "Tudom már, hogy mentsük meg az életét"? A Vészhelyzetben meg ez a Szépség és a szörnyeteg vonal nagyon nem jött be. Hozzá meg a ritka genetikai betegségben szenvedő kislány, aki gyönyörűen énekli Christina Aguilerától az I Am Beautifult... Nyál. Az viszont vicces volt, amikor a szemvizsgálat közben még be is csukta a szemét egy időre, annyira nagy átéléssel énekelt. Gondoltam is, hogy így aztán egyszerű lehet a látását vizsgálni... Persze lehet, hogy az egész nem volt gáz, csak én nem voltam megfelelő hangulatban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai