A Padlás

Megnéztük ma a Vígszínházban. Anyu nem tudott jönni, úgyhogy elhívtam Rékát, aki nagy örömmel eljött. Az előadás szép volt, tetszett. Nem gondoltam volna, hogy végigbőgöm, mégis ez történt. Persze tudok úgy bőgni, hogy az nem látszik, ezért rajtam kívül senki nem vette ezt észre. Például amikor azt mondják (kb.): "Emberek születnek, élnek, aztán eljutnak az emlékek földjére", és Réka ül mellettem, akkor az sírásra ingerel. Aztán az is megbőgetett, amikor Szőcs Artur énekelte a Fényév távolságot, mert akkor meg Kaszás Attila jutott eszembe. Pedig ez egy vicces darab egyébként, legalábbis sok vicces jelenet van benne. "Kit rejtegettek abban a dobozban? (...) Megfullad odabent az a gyerek." :) Sajnálom, hogy nem emlékszem már arra, amikor valamikor kb. 18 éve megnéztük ezt a darabot anyuval. Tomi szerint nagyon más, mint akkor volt (ő ugye 18 éve már iskolás volt, én meg nem annyira), én meg nem tudtam mit mondani erre, mert hát nem emlékszem. Kár érte. De szerinte a hintaló és Robinson ugyanazok, mint 18 éve. Örülök neki :)

 

Sok cikk és kép a következő oldalon: http://www.pestiszinhaz.hu/write/vig/index.php?eac=padl#20 (Érdemes megnézni.)

 

Az alábbi szereposztásban láttuk (bár gyanús nekem az a Süni ott bohócruhában...):


 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai