Viva L.A. Dolce Vita

Ma megnéztük Tomival az Immigrants: Viva L.A. Dolce Vita / Jóska Menni Amerika c. filmet. Ilyen igénytelen sz*rt régen láttam, de talán nem is láttam még soha. Katasztrófa, borzalom, rettenet. Még szerencse, hogy csak 78 perc. Humor konkrétan nincs benne, egy beszólás volt, amin tudtam mosolyogni, de az is annyira volt csak fantáziadús, hogy már nem tudom felidézni. Ettől eltekintve semmiről nem szól az egész, csak arról, hogy nagymellű nők kellenek a boldogsághoz. Anyáááám, borogass! Állítólag társadalomkritika hatja át a filmet. Na, én azt nem találtam meg, csak nyomokban. Az tényleg jó kritika, hogy mindent vegyél tízesével meg százasával, mert spórolsz akkor két centet, közben meg az egészre marhára semmi szükséged. Csak ez meg azért sovi 78 percre. Egyszerűen nem értem, miért olyan állati vicces, hogy egy rajzolt Christina Aguilera ugrál a mozivásznon kb. 10 percet többnyire meztelenül. Hű, de poén, kacag a vakbelem. Leginkább azt a nagyit sajnálom, aki beült erre a filmre a kb. 8 éves unokájával. Jól mellélőtt. Ja, egyébként a film kezdetekor nyolcan ültünk a teremben, a 35. percben ebből ketten távoztak. Mélységesen egyetértek velük, nekem is azt kellett volna tennem. Szerintem szégyen, hogy valaki ilyen "alkotást" kiad a kezéből, és még büszke is rá. Jesszus. Kár volt erre pazarolni a pénzt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai