...

Van fűtésünk. Van ösztöndíjam. Liza nálunk van kedd óta, bizonytalan ideig marad.

 

Ma majdnem szemtanúja lettem egy gázolásnak a Petőfi-híd budai hídfőjénél. Olyannyira sokkolt az esemény, hogy nem szálltam fel az IBM-buszra, hanem inkább gyalog mentem az Infoparkba. Egy pasi a többsávos (szerintem konkrétan 3, de ki tudja) úton körülnézés meg minden nélkül elindult a megállóban álló villamoshoz. Közeledett felé egy minibusz, ami már a sarkon elkezdett dudálni. A pasi nem reagált semmit, halálos nyugalommal bandukolt tovább. És pont egyszerre érkeztek meg egy adott ponthoz. És csak azért nem ütötte el a pasit a már legalább 10 másodperce dudáló minibusz, mert a vezetője az utolsó pillanatban a fékbe taposott. A gyalogos meg annyit bírt reagálni, hogy vigyorogva intett neki. Hát a nénikéjét az ilyen felelőtlen baromnak. Gondolom, rendkívüli módon fel lett volna háborodva, ha átrongyol rajta a minibusz. Ezt a hülyét, te jó ég :S

 

Mindkét szakomon kitöltötték a témavezetők a szakdolgozati címbejelentőmet. Ha minden jól megy, akár már jövő szerdán le is tudom adni. Hurrá!

 

Mostanában annyit sétálok, de annyit... Reggel gyalog megyek suliba (15 perc), délután gyalog jövök haza (15 perc). A kutyával reggel, délután meg este sétálunk egyet (általában sétánként 15-20 percet). Míg otthon laktam, kb. 10 perc volt a napi összes sétám. Milyen jó nekem.