LizaGazdija

No, 80 eurós csizma akciósan, fejlemények. November óta hordom, tegnapelőtt, esőben csak úgy cuppogott benne a jobb lábam, pedig nem léptem pocsolyába. Itthon alaposan szemügyre vettem, és - a jobb cipő orránál kissé elengedett a ragasztó, - a jobb cipő talpa két helyen tört el mostanra, az egyik helyen konkrétan eltűnt belőle egy darab, - a bal cipő talpa egy helyen tört el, így a bal lábam is full vizes volt, csak ez fel sem tűnt, annyira fázott a jobb. Nevetséges és felháborító. A városban, az utcán hordom, és időnként leguggolok benne a gyerekeimhez. Nagy szerencse, hogy nem eredeti áron vettem, a guta ütne most meg. Ugyanakkor ismét bizonyítva látom, hogy a drága/márkás cuccok gyakran ugyanolyan fos minőségben készülnek el, mint az olcsó/no name dolgok, tehát felesleges többszörös áron megvenni ezeket. Írtam az üzletnek, ahonnan rendeltem, képekkel is illusztráltam a problémámat. Kíváncsi vagyok, mi lesz a reakciójuk. Mindenesetre kösz szépen, január közepén, mínusz fokokban itt á...

 elég eseménydúsra sikerült. Főleg az október vége és a november. A következőket sikerült behúzni: - Flórának egy agyrázkódást (itthoni rohangálás közbeni esés, fűtőtest lefejelése, gigantikus púp, majd 20 perccel később hányás --> 3 nap kórház), - Violának egy kéz-láb-száj vírus (láz, hólyagok a szájban, a kézen, a lábon, 7-10 nap a lecsengése, addig tilos emberek közé menni - nála mindenből egy kicsi volt csak, szerencsére, de a 10 napot itthon töltötte) - Flórának egy olyan erős fejfájást, hogy fájdalomcsillapítót kellett adni neki, plusz, mivel alig volt magánál, be kellett vinni az ambulanciára --> 3 nap kórház - Violának egy egész napi hányást, aminek nem lett kórház a vége, de nem sokon múlt, hogy bevigyem - Tomi ekkor épp Flórával várt a hazaengedésre, szuper volt (és elsőre ki is felejtettem a felsorolásból) - Flórának és nekem egy enyhe ételmérgezést (vagy eleve nem volt jó a csirke, amit vettem, vagy az elkészítésbe csúszott hiba, mindenesetre az is kijött belőlünk...

 Viola azt mondja mosolyogva: - Kislány. Erre én: - Igen, kislány vagy. Erre ő elkomorul, majd: - Nem kislány vagyok. Viola vagyok.

Viola estére nagyon bepörgött, fél 6-kor lehajigált minden komódról mindent, amit ért, közben sikított, és semmivel sem lehetett leállítani. (Az erőszakot nem próbáltam, írom ezt a félreértések elekerülése végett.) Aggódtam, hogy megsérül, vagy összetör valamit, és elgondolkodtam, hová tudnám biztonságba helyezni, amíg megnyugszik. Végül összeszereltem a kádat, amiben fürdenek (kör alakú, a zuhanytálcába szoktuk beállítani, kb. 80 cm magas - olyasmi, mint egy kisebb járóka), vizet persze nem töltöttem bele, és beletettem Violát, aki 90 cm körül van. Flóra felajánlotta, hogy ott marad vele, ez nekem kapóra is jött, mert volt még egy kis dolgom a gyerekszobában, és meg is kellett nyugodnom, mert eléggé felzaklatott ez a műsor. Amikor aztán kimentem a fürdőbe megnézni, tombol-e még a gyermek, szívet melengető látvány fogadott: Flóra ott ült mellette a kádban, és együtt kuncogtak. Flóra azt hitte, rá fogok szólni, ezért meg is magyarázta a dolgot: "Szomorú volt, hogy nem jöhet ki, és ...

Ma este Benedek Elek egyik mesegyűjteményéből Az árvalányhaj c. Mesét olvastuk. Ebben a gyönyörű árvalány csodaszép, földig érő, szőke haját tőből levágják a mostohanővérei, majd kiszórják az ablakon, a szél széthordja, azóta van árvalányhaj, a lány pedig belehal a bánatba. A mese végén Viola néhány szóban összefoglalta a lényeget: "Kitépték haját, úristen!"

Ébredéstől elalvásig, összetett mondatokban. Nagyon érdekes megállapításokat tud tenni. Tegnap épp a mosókonyhában vártuk, hogy végezzen a szárító, amikor egyszer csak odajött hozzám, és közölte: - Viola anya kis sellője. Nem tudom, ez honnan jött neki, de szeretnék rá mindig emlékezni. 

Szeretem Bécset, többek között azért, mert befogadó, és nagyon sokféle ember elfér itt a maga szokásaival. Tegnap a rundumadum elnevezésű körtúra egyik 5 km-es szakaszát csináltuk meg Violával, azt, amelyik a központi temetőbe is bevisz. A temető eleinte nyomasztott, főleg a sírokra ragasztott, megváltásra figyelmeztető matricák és a felszámolt sírok után maradt foghíjak. Ettől még erősebbé vált bennem az érzés, hogy én nem akarok majd sírban nyugodni, hamvasztást és szórást szeretnék. De nem is erről akartam mesélni. Ahogy sétáltunk, egyszer csak óriási tömegbe botlottunk*, akik négy-öt kempingasztal körül tömörültek. Először azt hittem, valami vásár van a temető közepén, nem is értettem. Aztán rájöttem: délszláv, szerintem szerb családok emlékeztek meg a halottaikról piknik, nagy eszem-iszom keretében. Később még több ilyet láttunk, volt, ahol egy egész sült malac várta a családot, volt, ahol egy-két szendviccsel ült le a sírra vagy mellé a család. Nagyon szokatlan, nagyon megható, n...