Testvérkapcsolat

Viola estére nagyon bepörgött, fél 6-kor lehajigált minden komódról mindent, amit ért, közben sikított, és semmivel sem lehetett leállítani. (Az erőszakot nem próbáltam, írom ezt a félreértések elekerülése végett.) Aggódtam, hogy megsérül, vagy összetör valamit, és elgondolkodtam, hová tudnám biztonságba helyezni, amíg megnyugszik. Végül összeszereltem a kádat, amiben fürdenek (kör alakú, a zuhanytálcába szoktuk beállítani, kb. 80 cm magas - olyasmi, mint egy kisebb járóka), vizet persze nem töltöttem bele, és beletettem Violát, aki 90 cm körül van. Flóra felajánlotta, hogy ott marad vele, ez nekem kapóra is jött, mert volt még egy kis dolgom a gyerekszobában, és meg is kellett nyugodnom, mert eléggé felzaklatott ez a műsor.

Amikor aztán kimentem a fürdőbe megnézni, tombol-e még a gyermek, szívet melengető látvány fogadott: Flóra ott ült mellette a kádban, és együtt kuncogtak. Flóra azt hitte, rá fogok szólni, ezért meg is magyarázta a dolgot: "Szomorú volt, hogy nem jöhet ki, és meg akartam vigasztalni." Én meg azt válaszoltam: "Ilyen egy igazi, jó testvér: ha látja, hogy a másik szomorkodik, odaül mellé."

Jó lehet testvérrel felnőni. (Nem mintha elégedetlenkednék: egykén is jó volt.)

Megjegyzések

  1. <3
    Én tavasszal a 3 felnőtt lányommal utaztam le Pécsre kocsival. Viháncoltak, énekeltek, jól érezték magukat. Majd a középső azt mondta, hogy: Mit csinál az akinek nincs testvére? :) Szeretik egymást és én ettől nagyon boldog vagyok. (Gabi)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Tényleg nagyon jó érzés.

      Akinek nincs testvére, az az anyukájával beszélget utazás közben, esetleg olvas :)

      Törlés
    2. Az anyuka is nagyon jó <3

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai