LizaGazdija

De legalábbis sokszor. Reggel van, Tomi épphogy felébredt, begyógyult szemmel botorkál a konyhában, próbál kávét főzni. De a telefonján már szól a zene: A következő kicsit talán TMI lehet, bocsi. Tomi szerint veszélyes, ahogy közlekedem a fürdőszobában, ami kicsit úszik a vízben, amit a rendkívül sekély zuhanytálcának köszönhetünk. (Nem értem, ki gyárt ilyet, és ki veszi meg, tényleg.) Tomi: Vigyázz! Elcsúszol, és a homlokodig szakad a gátsebed.

Másodszor nézem végig a sorozatot, a 9. évad végénél járok. Ez a poén már elsőre is jó volt, de másodikra még jobban nevetek. Bernadette sír. Howard: Is it baby hormones or actually sad? Bernadette: I can't tell anymore :D Tegnap reggel (!) megrendeltem Flóra szobájába a tündéri aranyos, baglyos függönyt. Az előbb kopogott vele a futár. Majdnem két hónapja rendeltem meg a mi szobánkba a szintén tündéri aranyos, karácsonyi manós függönyt. Na, azzal azóta se kopogott senki. (Ne legyek igazságtalan, a négy darabból egyet már a két ünnep között leszállítottak, csak hát, ugye, a többi három eléggé hiányzik. Vagy hát majd karácsonykor fog. Bár addig még befuthatnak.)

Régóta megvan az a véleményem, hogy csak a kisbabák és a kutyák tudnak igazán komolyan aludni. És tényleg, Flóra is tud. Ma különösen hangos napunk volt, több gyereknél folyton visított valamelyik vészjelző, és volt kb. fél óra, amikor a szobában elhelyezett öt kicsiből három egyszerre üvöltött megállás nélkül. Flóra sokszor megijed a váratlan hangoktól, és a nagyon hangos, hosszan tartó zajoktól nyugtalanná válik (ráncolja a homlokát, kicsit nyöszörög, próbálja úgy fordítani a fejét, hogy ne hallja), így aztán, amikor visszatettem kicsit az ágyába, felvette a következő, "hagyjatok aludni" pózt: Az a vád ért, hogy a blogra gondolva készülnek olyan képek, amelyeken nem látszik a gyerek arca, de ez rágalom, most is csak órákkal később jutott eszembe, hogy ezt meg szeretném osztani veletek is. A fényképezés pillanatában csak az motivált, hogy milyen hihetetlenül aranyos ez a gyerek, sőt még az is felmerült bennem, hogy ezt a képet is ki fogjuk nyomtatni a Flóra-albumba :) ...

Nemsokára megint szavazunk otthon, juhú. (Mennyire utálom a politikát meg a politikusokat, pfujj.) Egyrészt tökre nem érdekel az egész, elég jól meg lehet tippelni, mi lesz a vége, meg különben is, kinek van kedve egy rakás idióta közül válogatni, egyik szánalmasabb, mint a másik, másrészt viszont azt mondta a töritanárom a gimiben, hogy a szavazati jog olyan jog, amivel kötelességünk élni, és ez nagyon megragadt bennem. Még nem tudom, regisztráltassam-e magam külföldön szavazónak, mert az száz százalék, hogy a szavazáskor még nem megyünk haza. Persze ezen a kérdéskörön sem kéne sokat töprengeni, mert aztán úgy járok, hogy lemaradok a határidőről. Azért amiatt nagyon hálás vagyok, hogy idén nem látok választási plakátokat, igazi felüdülés, azoktól mindig felfordul a gyomrom.

A gyerek még nincs itthon, de már gyakorlok arra, amikor itthon lesz. Háromóránként fejés, éjjel egy 6 órás szünet, ebből nettó 5-5,5 óra alvás. Állandósult, durva álmosság és fáradtság.

Apu és Tomi ma hazahozták a kiságyat, és össze is rakták. Anyu varrt szopipárnát, horgolt takarót, és felújította a falvédőmet. Mert amikor 31 éve engem várt, varrt nekem egyet, ami az ágyam mellett lógott a falon nagyon sokáig, és nagyon szerettem nézegetni. Volt rajta fa, domb, felhő, tó, hal, kutya, mindenféle anyagból mindenféle figura. Most pedig elővettük, és varrt rá még egy csomó új dolgot, úgy alakította át, hogy megjelenjen rajta a négy évszak. Flórának is az ágya melletti falon fog lógni, sokat tudja/tudjuk majd nézegetni, bőven lehet majd beszélgetni róla. Ezek olyan értékes dolgok :) A falvédőm, illetve most már a falvédője, esetleg a falvédőnk... Ez meg az előszobafal, a szívecskét a legkisebb ugrifüles kezdőbetűjévé alakítottam :)

Úgy tűnik, a kicsi lány is szívesen hazajönne - olyan jól van, olyan stabil, hogy átkerült a PIC-ről a sima csecsemőosztályra. Szerintem már csak önállóan enni kell megtanulnia megbízhatóan, és jön haza. Ezen az osztályon már a nagyszülei is meglátogathatják, és mivel anyu meg apu pont itt vannak hétvégén, be is jöttek hozzá. Olyan jó volt látni, mennyire örülnek neki ők is :) Többnyire még alszik, ahogy bent is tenné, ha meg ébren van, gyakorolja a nézést, próbál fókuszálni, de még nem sikerül neki (szerintem). És mosolyog :) Tudom, ez még nem szociális mosoly, de akkor is elolvadok tőle.