LizaGazdija

ha most már többen nem osztanák meg szerencsétlen megnyúzott macska képét a Facebookon. Nekem már önmagában az infó is elég sokkoló volt, hogy ez történt, köszöntem szépen, jó gyerekhez illően annyit képzeltem el belőle, amennyit fel bírok dolgozni, és nem volt rá szükségem, hogy megtudjam, pontosan hogyan is néz ki egy ilyen vadállatias tett áldozata. Valamint közöm sem volt az esethez, ezért nem is érdemlem meg, hogy lépten-nyomon ebbe kelljen belebotlanom. De most tényleg, egy olyan kép, amin premier plánban látszik nyomorult állat... És még ha csak egy ember osztotta volna... (Az is sok lett volna.) Szóval szerintem ezt ne. Update másnap reggel: Semmi gond, azóta valami beteg állatok már felakasztottak egy kutyát és feldaraboltak egy másik macskát, úgyhogy most ezeket nézegetem premier plánban. Ehhez csak annyit kell csinálnom, hogy végiggörgetem a hírfolyamot. Sosem fogom megérteni, mi értelme van ennek. (Már nem a kegyetlenkedésnek, mert annak nyilván semmi, de akik ezeket a ...

Adott egy könyv, amelyben egy gazdag férfi udvarol egy szegény lánynak, illetve inkább fogalmazzunk úgy, hogy zaklatja. Simán lesmárolja a lányt, amikor úgy tartja kedve, több jelenetben kis híján meg is erőszakolja, csak végül a századik NEM-nél eljut a tudatáig, hogy talán a lány nem örülne ennek annyira, valamint arrogáns és beképzelt módon fejtegeti az egész történeten át, hogy ő mennyire tökéletes a lánynak. Engem idegesít a könyv, mert szerintem ez a pasi nem romantikus, hanem egy agresszív kis görcs, és jó esély van rá, hogy bántalmazóvá váljon egy kapcsolatban. (Tekintve, hogy már az "udvarlási" időszakban is az.) Másokat (szintén nőket) idegesít a könyv, mert meddig kéreti már magát a lány, kedvük lenne felpofozni, és unalmas olvasni, hogy a pasinak ennyit kell könyörögni. Ez meg nekem kicsit ijesztő.

Most azt a viccet találta ki a szerkesztő, hogy miután megalkottam a bejegyzést laza kb. egy óra alatt, elszállt az egész :D Nem baj, újrakezdem, végül is vasárnap van, ráérek, meg aztán másodszorra biztos sokkal gyorsabban meglesz. Még egy athénos beszámoló várható, aztán majd lehet, hogy nemsokára jön Kína. Ez itt a Marathóni Futómúzeum. Busszal kb. két óra Athénból, megéri bevállalni. Olimpiai fáklya a kertben. Ezt az érmet kapta az első modern olimpia maratoni futásának győztese, Spyridon Louis 1896-ban. Ez egyébként az első és máig az egyetlen olyan év, amikor magyar érem is született ebben a számban, ugyanis Kellner Gyula bronzérmet szerzett. Marathonas faluból kellett elfutni Athén központjába, a Panathenaia Stadionig, ott megtenni egy tiszteletkört, és akkor volt vége a versenynek. Ez így volt 2004-ben is, valamint minden évben így történik a hagyományos athéni maratonon. Itt látható maga a győztes a győzelem után. Itt szintén ő sok-sok évvel később, 1936...

Persze megint összevissza az egész. Elképzelni sem tudom, hogyan sikerül így beilleszteni a sorba rendezett képeket, de sebaj. Kitartás, már csak négy nap! Az még egy-két bejegyzés :)   A futó. Egy forgalmas kereszteződésben áll. Ez volt az első kánikulai nap, úgy 37 fok lehetett. A szállástól elgyalogoltunk idáig, a Nemzeti Galériáig, mert ott van Picasso, Da Vinci és még sok-sok csoda. Azt hittük, sosem érünk ide, felforrt az agyvizünk (meg a vizünk is), és akkor ez fogadott. Ez egy full kibelezett épület, ami átépítés alatt áll. Már 2013 óta, btw, de ez nem derül ki a netről, csak ha direkt erre az infóra keresel. A legtöbb helyen még mindig ez a cím szerepel. Ez volt az az élmény, ami után az első árnyékban a következővel fordultam Tomihoz: olyat mondok, ami tőlem meglepő lesz, DE: 1. vegyünk egy jegyet, és szálljunk metróra (addig a tengerparton kívül mindenhová gyalog mentünk), 2. menjünk vissza a szállásra, 3. kérjük el a recepción a légkondi távkapcsolóját, mer...