Azt beszéltük meg Blankával, hogy tegnap este kimegyek hozzá. Pesttől kb. fél órányi vonatozásra lakik. Gondoltam, péntek is van, nyár is van, kánikula is van (laza 35 fok), mindenki megcélozza a Balatont, nem árthat, ha a vonat indulása előtt azért már ott vagyok a pályaudvaron, hátha sor lesz. Ki is értem az indulás előtt 20 perccel, és akkora sor fogadott, amekkorát én már régen láttam utoljára. Brutális volt. A pénztárak kb. fele üzemelt csak, de lehet, hogy kevesebb, elviselhetetlen meleg volt, ahogy összezsúfolódott az a rengeteg ember, szóval nem volt kellemes, kicsit sem. De még az milyen kellemetlen volt, amikor a vonat indulása előtt két perccel megkértem az előttem álló négy-öt embert, engedjenek előre, mert az ő vonatuk akkor még negyed órára volt az indulástól, és még így is úgy jártam, hogy amikor kiértem a peronra, még láthattam, ahogy elindul a vonat, majd szép lassan eltűnik. Nem lettem sík ideg, áhh, miért lettem volna, nem? Óránként van vonat, Blanka javasolta, üljek...