LizaGazdija

Anyu egyszer mosolyogva mondta, hogy azért tetszett meg neki a Luca név, mert gondolta, jól jönne egy kis boszorkány a családban. Lehet, hogy megkapta?

Szombaton volt, a napján ünnepeltük. Képes beszámoló következik. Bence az erkélyen keresi a belső békéjét a Kung Fu Panda után szabadon :) Ünnepi asztal Az unokák lelkesen segítettek ajándékot bontani a nagypapájuknak. Katáék ajándéka: saját kézzel gyártott puzzle. Én neki sem futottam volna, nekik meg nagyon jól sikerült. A két unoka van rajta Néha kicsit rosszak, de Anyát nagyon szeretik :)

Azon gondolkodom mostanában, lehet-e, hogy azért ér ennyi jó élmény, ennyi kedvesség, mert (nagyjából) békében vagyok önmagammal meg a világgal. Most például eszembe jutott egy csütörtöki kedvesség. Jöttem el edzésről késő este, és a terem melletti aluljáróban meg akart állítani egy pasi, hogy csak néhány kérdést szeretne feltenni. Semmi kedvem nem volt hozzá, ezért nem álltam meg, és ezt válaszoltam: "Nem, ne haragudj, nagyon fáradt vagyok!" (szellemileg tényleg, az el nem fáradást fizikailag értettem), mire ő: "Semmi baj. Jó pihenést!", és mosolygott hozzá.

Az egész estét meghatározta a youtube-on létrehozott, "Nagyon" elnevezésű lejátszási lista, ami az eredeti lista öt tagját tartalmazza, és ezek mentek végtelenítve. (Kelly Clarkson - Breakaway, Pink ft. Nate Ruess - Just Give Me A Reason, Emelie Sande - Read All About It, Pitbull ft. Chris Brown - Hope We Meet Again, DJ Antoine - Broadway). Először volt az, amit írtam: ❤ meg világbéke. Aztán kb. két perc alatt váltottam át zokogásba. Nyugalom, továbbra sincs semmi komoly bajom, legalábbis azt hiszem, bár mindenképp furcsa, hogy egy barátnőm maradt egyedül, és én sírok*. (Lehet, hogy ő is, ezt nem kötötte az orromra.) Persze az is lehet, hogy csak nagyon fáradt vagyok, mert ma a hajnali 1-es elalvás után 7:20-kor kivetett az ágy. (Azt értitek? Engem! 7:20-kor! Vasárnap!) Következő lépésben kb. tíz másodperc alatt maradt abba a sírás, és jutottam el a döbbent csöndig, amikor teljesen váratlanul megtaláltam valamit a neten, amit kb. két hónapja kerestem, és már nem is igazán b...

Voltam anyuéknál, felköszöntöttem anyut anyák napja alkalmából. A virág mellett ezzel: Ez egy reggeliződeszka, és nagyon kedves a Butlerstől, hogy ilyeneket árul.  Délután aztán találkoztunk Blankával. Sétáltunk egy nagyot, csönd volt, zöld, nyugalom. Meg sok édes kis gyík. Aztán kicsit buszoztunk, megint sétáltunk, majd végül beültünk a Cserpesbe, és még két órát beszélgettünk egy-egy kakaó meg némi péksüti mellett, és nagyon jó volt. Annyira jó volt, hogy nem tudom szavakba önteni. Így érzem magam: ❤ Ráadásul ennek több oka is van :) Most jó a bőrömben lenni.

Tegnap ünnepeltük apu szülinapját (remélem, lesz majd róla külön bejegyzés), és kivételesen nem úgy mentem hozzájuk, ahogy szoktam, hanem sokkal körülményesebben. Ennek következtében megfigyeltem, mennyi minden megváltozott Erzsébeten, legalábbis annak a busznak a vonalán, amin ültem, például felszedték a Nagysándor József utcán a villamossíneket, és az egyik buszmegállót áttették a szokott helyéről jó 100 méterrel arrébb. Ezt egyébként nem értem, mert a régi helyén nincs építési terület, míg az újon meg de, de biztosan logikus ez, csak én nem jövök rá a logikájára. Megérkeztem anyuékhoz, és rövidesen már indultam is visszafelé néhány megállót, mert el kellett hozni a tortát a cukrászdából, és anyu engem kért meg erre, hogy ne kelljen félbehagynia a főzést. Nem szálltam buszra, mert egyrészt mostanában nagyon szeretek sétálni, másrészt meg olyan ritkán jár hétvégén a busz, hogy nem lett volna türelmem kivárni, míg megérkezik. A cukrászda véletlenül pont abban a buszmegállóban van, ahol...

Persze edzésről :)