LizaGazdija

sosem hazudtolja meg önmagát. Szeptember 5-én értesítenek, hogy szeptember 7-én szíveskedjek befáradni egy szemináriumra délben. Hihetetlenek, de komolyan.

Nekem rossz, hogy itt a kutya. Még két hónapom se volt rá, hogy "elbúcsúzzak" a kutyámtól, pedig úgy készültem, arról volt szó. Érdekes, hogy nem csütörtökön lett rossz, hanem csak ma, de ma nagyon. Ettől még a kutya természetesen marad, meg nagyon igyekszem kedves lenni vele, meg játszani, meg mindenféle programot kitalálni neki, de azért csak eszembe jutott ma vagy hatszor, hogy bár ne lenne itt. Szegény kutya.

Nem tudom, antiszoc vagyok-e, de az a gondolatom támadt, hogy én csendben szeretnék utazni. Főleg este fél 10-kor, főleg hétfői napon, főleg akkor, amikor olyan borzalmas napom volt, mint ma, és olyan fáradt vagyok, mint ma. Akkor szeretek a gondolataimba mélyedve utazni. Persze nem várom el, hogy teljes kuss legyen körülöttem, mert nyilván nem a színházban vagyok, meg az nem is zavaró, ha emberek normál hangerőn beszélgetnek. De könyörgöm, ne kelljen már azt hallgatnom, ahogy ötfős csoportok üvöltve röhögnek gagyibbnál gagyibb poénokon... És amikor leszállnak, akkor ne kezdjen már el valami torz énképpel rendelkező lányka popslágereket vernyákolni olyan hangon, mint valami herélt kandúr... Hihetetlen. De még mindig lehet, hogy csak antiszoc vagyok, vagy még annál is rosszabb passzban vagyok, mint eredetileg gondoltam.

hogy emberek félnek attól a kutyától, akit én sétáltatok. Ugyebár Lizától csak a nagyon gyenge idegzetű emberek estek kétségbe, és valljuk be, nem is volt rajta semmi ijesztő. (Mert egy kutyatündérlány volt, azért.) Ehhez képest Marcitól félnek. Szinte mindenki, aki kutyát sétáltat. Az is, aki minikutyát, meg az is, aki nála nagyobb kutyát. Az egész kb. 45 perces séta alatt egyetlen ember nem akadt, aki odaengedte volna hozzá a kutyáját, pedig szerencsétlen az agresszivitás legkisebb jelét sem mutatta, sőt volt, akire tojt, meg volt, aki felé érdeklődéssel fordult. Egészen megsajnáltam csórikámat. A legröhejesebb az a babakocsit toló nagymama volt, aki velünk szemben sétált az utcán, és mikor meglátta Marcit, fejhangon visítva hívta vissza a westijét, akit egyébként póráz nélkül sétáltatott. De komolyan mondom, úgy visított, mint akit ölnek. Miközben Marci pórázon volt, nem próbált rárontani a kiskutyára, és a kiskutya érdeklődve közeledett felé. A végén átmentem a túloldalra, de a nő ...

Nem sokat láttunk belőle, hála az égnek, mert 9 után értünk haza. De azt a néhány percet pont sikerült elkapni, amiben egy srác megalázta az egyik kedvenc dalomat . Na, ezek a pillanatok azok, amelyek miatt rá nem venne semmi, hogy tehetségkutatót nézzek, ha a másik felemet nem érdekelnék az ilyen műsorok.

Tegnap strandra akartam menni Blankával, utána meg Nyelvparádéra Andiékkal. Ehhez képest már reggel 8-kor annyira fájt a feltört sarkam, hogy levegőt is alig kaptam, tyúklépésben tudtam közlekedni, bónuszként pedig még rendesen meg is fáztam az előző esti sétától. (Innen sétáltam a kutyával a Móriczra, és a hídon iszonyatosan fújt a szél, meg szakadt az eső, én meg nyári ruhában indultam el, mert akkor még nyoma sem volt esőnek.) Mivel közben Blanka is dögrovásra került, a tanítás meg a kiadóban tett látogatás után hazatipegtem, itthon lerúgtam a cipőmet, főztem egy kübli teát, és délután 3-ig azt iszogattam, óránként mértem a lázamat (mindig helyzet volt), valamint sajnáltam a lüktető sebek miatt a lábamat. 3-kor átjött Blanka, és nyomibulit csaptunk. Beszélgettünk, egészségtelen dolgokat ettünk, vicces videókat néztünk, valamint műveltségi vetélkedős feladványt fejtettünk. Tök jó volt :) A nap végére még ez a megfázásos izé is elmúlt. Ennek részben a tea lehet az oka, részben meg az,...

Alig tudtam járni, úgy feltörte a lábam a cipő, ráadásul megfáztam csütörtökön este, amikor nyári ruhában ballagtam el a Móriczra este 10-kor szakadó esőben és erős szélben. (Mindkettő akkor kezdte rá, amikor a hídon jártunk Marcival.) A megfázásnak jót tett az egész napi teaivás meg a torna, ez utóbbi meglepett, de majd észben tartom, és ha kijön rajtam valami, gyorsan lenyomom a napi tornát, hátha mindig segít. Délután aztán átjött Blanka, így az eredetileg tervezett közös strandolásból nagy beszélgetés meg videózás lett, miután mindketten némileg dögrovásra kerültünk.