LizaGazdija

Az éjféli fekvés után 3-kor keltünk, 4-kor indultunk a reptérre, 6-kor felszállt a gép, majd fél 8 körül rendben le is szállt. Mivel csak azt tudtuk a város közlekedéséről, hogy nem nagyon könnyen érthető, úgy gondoltam, nem várunk egy olyan buszra, amire 1 euró 10 cent a jegy, de nem tudjuk, honnan indul, hanem eljövünk az Alibus nevezetű reptéri járattal, ami benn áll, és 3 euró rá a jegy. Első megállója különben is a Piazza Garibaldi, ahol laktunk. Hatalmas, óriási teret képzelj el, Budapesten ilyet nem látsz, szóval nagyon nem mindegy, melyik irányba indulsz ötletszerűen a bőröndöddel, bónuszként pedig fel van túrva több helyen, így abszolút nehézzé válik a tájékozódás. (Mint később azt tapasztaltuk, egész Nápolyt építési terület jelenleg, de lehet, hogy valójában mindig.) Nyilván rossz irányba indultunk, és miután a tér felét bebarangoltuk, kezdtem elveszettnek érezni magam, ezért mondtam Tominak, hogy bemegyek a rendőrségre, aminek az épülete előtt éppen tanácstalankodtunk, és eg...

Mivel még csak két óra van, és hulla vagyok, holnap fogom rendbe pakolni és újra feliratozni a 220 képet, amit a Picasa volt kedves teljesen random sorrendben, felirat nélkül feltölteni, úgyhogy addig ne nézegessétek, felirattal sokkal jobb lesz. (A Facebookon már rendet raktam, ott már nyugodtan nézegethetitek, ha érdekel benneteket.) Továbbá holnap fogom megírni a beszámoló első adagját, valamint lesz egy jelszavas bejegyzés, amihez jelszót igényelni természetesen lehet (mert nem azért zárom be ezeket, hogy csak pár ember lássa, hanem azért, hogy pár ember ne lássa, még akkor se, ha véletlenül idetévedne). Mindezek közben/mellett/után írok egy tanfolyamtervet, valamint talán sikerül eljutni a Pompeii útikönyvecske végére - eléggé gyorsan haladok vele, csak nagyon könnyen leragadok fél órákra, ha olyan építészeti/művészettörténeti kifejezéshez érek, aminek nemcsak nem tudom a magyar megfelelőjét, de még csak nem is értem, mire gondolt, aki leírta. Mint említettem, a művészettörténet é...

ezt kell megtudnom, hogy vasárnap meghalt Kállai Ferenc. Most már tényleg mindenki meghal a "kultfigurák" közül, mi lesz így? Ez a megemlékezés nekem nagyon tetszik: http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2010/07/13/miert_szerettuk_pelikan_elvtarsat/ Ez is, csak ez másként jó: http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2010/07/12/elhunyt_kallai_ferenc/ Nyugodjon békében!

kedden hajnalban indulnak Nápolyba, pont ugyanabba a szállodába, ahol mi voltunk, és lesz egy-két dolog, amit mi láttunk, és ők is látni szeretnék. Ilyen Pompeii is, ahol a jegy mellé egy nagyon komoly útikalauzt adnak, amiben sorszámozva írnak egy oldalt mindent látnivalóról. Magyarul nyilván nincs meg a kasszának, csak angolul, és mivel azt szeretném, ha anyuék minden szavát értenék, akkor is, amikor már kiszívta a gondolkodási képességüket a nap, lefordítom nekik magyarra. Nekem bizonyos mennyiségű napon eltöltött idő után problélmát okozott ez a dolog, bár sokat segített, hogy mindent felolvastam hangosan magyarul, de a végén található függelék, ahol is definiáltak néhány latin művészettörténeti kifejezést, az horror volt, mert én a művészettörténethez tök hülye vagyok, úgyhogy nagyon erősen kellett koncentrálni, hogy felfogjam, mi van, és még úgy sem mindig sikerült. Szóval most ezt a fordításos dolgot találtam ki, remélem, elkészülök vele hétfőig, amikor utoljára nyílik alkalmam ...

Négy óra alatt kiválogattam a képeket, hogy ne töltsek fel kb. kétezret, valamint hogy ne kelljen hatvanezer romépületet végignézni senkinek, így maradt a végére 220 kép. Csak évek kérdése, és feltöltöm, majd belinkelem a képtárba, és akkor meg lehet tekinteni, mindhez van képaláírás.

Szól nekem, hogy szerdán lesz az évfordulóm Tomival. Arra az esetre, ha nem erre készülnék (csak gondolatban, sajnos) hónapok óta :)

Gyors összefoglalásként annyit mondhatok, hogy Pompeii gyönyörű, Herculaneum gyönyörű, Procida szintén, az Amalfi-partról nem is beszélve, és Nápoly is gyönyörű, ha el tudunk tekinteni az utcákon bokáig, helyenként térdig érő szeméttől (egy hét alatt megtanulunk ettől eltekinteni), valamint ha figyelmen kívül hagyjuk a kaotikus, szerintem helyenként tragikus tömegközlekedést. Látványosságokban viszont nem szűkölködik, a terv feléig jutottunk kb., és minden csodaszép. Pompeiibe 13 éve vágyom nagyon, ekkor hallottam róla először latinon, valamint ekkor láttam a Cave Canem mozaikot a könyvben (ennek másolata ma is megtekinthető a Tragikus Költő házában). Szörnyű meleg volt, 40 fok árnyékban, csak árnyék nem volt sehol, viszont tűző nap annál több. Tervezek részletes beszámolót napokra bontva, ebben majd a papír alapú blogra támaszkodom, ami idén már hagyomány. Most viszont kipihenem ezt a napot, elég sűrűre sikerült, és felkészülök a holnap kora reggel esedékes fogműtétre.