Shameless

 A nyolcadik évad végén járunk, minden valószínűség szerint végig fogjuk nézni a sorozatot. Aki látta, tudja, hogy "hétköznapi" dolog kevés van benne, és érdekes, hogy a végtelenből pont ez a kettő ütött akkorát, hogy írjak róla.

Kezdem a pozitívval: nagyon szimpatikus, ahogyan az LMBTQ embereket ábrázolják, a transznemű szereplőt egy transznemű színész alakítja, és a sorozat azt meséli ezekről az emberekről, hogy pont olyanok, mint bárki más. Erre szerintem nagy szükség van. Attól, hogy még a homoszexuálisokat "jó útra térítő", borzalmas szeánszokról is hosszan szól, kis híján a szemem is könnybe lábadt.

Jöhet a negatív: Fiona idegesítő, nem kicsit, nagyon. Régóta, de ami leginkább meglepett a rengeteg marhasága között, hogy 28 évesen nincs annyi önbecsülése, hogy el tudja fogadni, van olyan férfi, akinek nem jön be. Brutális szekunder szégyenérzetet keltett bennem ez a szál, annyira kínos, hogy jó lesz, ha már vége lesz. De tényleg. 28 éves korában közli vele egy pasi, hogy nem akar vele összejönni, amire ő nevetgél, hogy "ja, bocs, nem tudtam, hogy nős vagy", majd a válaszra, hogy "nem vagyok nős", a reakció: "akkor meleg vagy", majd a választól, hogy "nem vagyok meleg", teljesen megborul. És onnantól kezdve állandóan a pasi sarkában liheg, és a bociszemeivel gyakorlatilag könyörög, hogy "naaa, légyszi, mégis járjál velem". Annyira szánalmas, hogy brr.

Most több szál is van, amit nézni is kínos, Tomival reméljük, ezeket elvarrják az évad legvégére, és a kilencedik évadban majd jobbakat vesznek elő.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai