Apró örömök az életben

 Pár éve indult egy pontgyűjtő rendszer nálunk, kell hozzá egy JÖ kártya, és JÖ pontokat lehet gyűjteni. Tomi kiütést kap attól a szótól, hogy JÖ, ezért itthon csak gyűjtőkártyáról és pontokról beszélünk. Eleinte egy euró egy pontot ért, ez király ajánlat volt, de hamar változtattak, és már csak két eurótól adnak pontot, mindig a fizetett összeg felét (lefelé kerekítve ráadásul). Egyszer hallottam egy résztvevő üzletben, hogy majd bevezetik, hogy minden pontot csak abban a boltban lehet levásárolni, ahol szerezte az ember, de ezt nem vezették be, aminek örülök, mert elég nagy pofátlanság lenne. Én a pontokat arra használom, hogy a karácsonyi nagybevásárláskor (ebéd + sütik) ezekkel fizetem a ceh egy részét. Persze a beváltásnál nem túl nagylelkűek: 100 pont jelent egy eurót. Összességében nem érné meg gyűjtögetni, ha amúgy nem járnék olyan boltba, ahol lehet, így viszont azért nem rossz.

Mindig vannak akciók, pl. 450 pontért 5 euró kedvezmény, ilyesmi. Ezekkel sosem élek. Az első két évben 1200 pontom jött össze év végére, tavaly már csak 1000 - a többségét a Pennyben gyűjtöm, ami az idők során valahogy eléggé gagyi lett, szóval egyre ritkábban megyek.

Idén viszont többféle nagyon király akciójuk is volt, mindegyik a ponttöbbszörözés körül forgott, így eddig már 900 pontnál járok (kb. 50-70 eurónyi vásárlással), és még holnap is megyek pontot tízszerezni. Arra figyeltem, hogy olyat ne vegyek, amit amúgy nem vennék, viszont abból, amit szoktam, vettem többet, ha jó volt a deal. Holnapra is ez a terv.

Szóval, igen, apró örömök az életben: idén tök sok pontot tudok majd beváltani karácsony előtt, juhú!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai