Rend a szekrényben
Mindig összehajtogatva, egymásra pakolva tartottuk a ruhákat, az ágyneműket és a törölközőket otthon, működött is, nem is akartunk változtatni rajta. Amikor elköltöztem, kiderült, hogy a saját háztartásomban már kevésbé válik be, illetve ekkor kezdett jobban zavarni, hogy ha nem a legfelső darabot veszem le valamelyik toronyról, akkor minden borul mindenfelé, de minimum összegyűrődik. Aztán lett egy gyerekem, aki kb. hároméves kora óta szívesen veszi elő maga a ruháját a szekrényéből, na, ennek az eredménye az volt, hogy állandóan hajtogathattam a ruhákat, vagy, ha ehhez nem volt kedvem minden egyes nap, akkor rossz volt benézni a szekrénybe. Ennyi idősen ő még nem tudta megtanulni, hogy amit összetúrt, azt szépen rendezze el újra, és pláne nem lehetett elvárni tőle, hogy hajtogasson. (Próbálgatja, tanulgatja, de még 5 évesen is messzebb vagyunk a tökéletestől, mint közelebb hozzá.) Ráadásul rájöttem, hogy igazából számomra is kevésbé átlátható ez az egymásra halmozós rendszer, mert egy csomó ruhájukról nem is tudom, hogy van, így kb. sosem hordják.
Most nyáron untam meg ezt végleg, úgyhogy ősszel kosárvásárlásba kezdtem, és bevezettem itthon a konmaris ruha- és ágyneműtárolást. Nem teljesen konmaris persze, mert nem pont ugyanúgy csinálom, mint ő, de én is gurigát csinálok a ruhákból. Így teljesen átlátható, melyik lánynak milyen cuccai vannak, Flórának is egyszerűbb, és ha valamit összetúr, akkor egy, legfeljebb két ruhadarabot kell újrahajtanom. A kosarakban kategóriák szerint vannak a ruhák. Flóránál: pulcsik és pizsamák, fehérneműk, zoknik, harisnyák, ünneplők, nadrágok, felsők. Lehetne még külön pakolni a hosszú- és rövidujjúkat, de nincs rá szükség, mert így is egyből látom, melyik ruhadarab melyik. Violánál: harisnyák és zoknik, pulcsik, bodyk és felsők, nadrágok, ünneplők. Nálam meg rengeteg kategória van, van külön edzőruha meg itthoni is, vannak öveim, bár sosem hordom őket, stb.
Az ágyneműknél az a módszer tetszett meg legjobban, hogy a nagypárna huzatába belehajtom a paplanhuzatot, így a szettek mindig együtt vannak, nem tudnak elkeveredni egymás mellett. Az ágyneműknél, a törölközőknél és a ruháknál is sokkal több lett így a hely - az én szekrényemben konkrétan két polcot egyre tudtam összerakni.
És nem, Tomi nem akarta így pakolni a szekrényét, neki úgy hajtogatok, mint eddig. Ja, és a vasalásról. Ha kivasalva rakom el a ruhákat, akkor öltözéskor kiderül, hogy a hajtogatás nyoma meglátszik, csúnya, megint ki kell vasalni. Így arra szoktam rá, hogy a szárítógépből kivéve a ruhákat rögtön elpakolom, ha lehet, így kevésbé gyűrődnek meg, és viselés előtt vasalunk, ha szükséges. Tomi magának, én a lányoknak meg magamnak. Ez így napi egy-két perc vasalás, ha nem sikerült azonnal elpakolnom, és inkább így, mint hogy valakinek órák menjenek el valamelyik napjából, mire mindenkinek minden cuccát végigvasalja.
Október elején lettem készen az újrapakolással, de várni akartam egy-két hónapot, hogy lássam, működőképes-e ez a rendszer nálunk. Két hónap után már látszik, hogy igen. Mind a négy érintett szekrény pontosan ugyanúgy néz ki most is, mint a legelején. Végre!
Ügyes vagy. :) Nálunk a kosarak beváltak, d emár azokban is ritkán hajtogatok - elég nagyok már hozzá a családtagok, hogy megcsinálják. Persze nem csinálják - és minél nagyobbak, annál kevésbé nem -, én pedig sok év után ráuntam a hajtogatós szélmalomharcra. Így nálunk már évek óta vállfán van mindaz, ami vállfázható - a mosógépből egyenesen a vállfára mennek, illetve ami lehet, a szárítógépbe. A vasalás pedig szinte kihalt fogalommá vált, nagyon-nagyon ritka.
VálaszTörlésEz is jó módszer. Én nem szeretem az akasztós szekrényeket, átláthatatlannak tűnnek úgy a ruhák, de már többször eszembe jutott, hogy úgy még egyszerűbb
Törléslehet rendet tartani.