Nyelvvizsga

 Az 5 napos felkészítő végül csak 4 napig tartott, és napi 3 órás helyett csak 2,5 órás volt. Azért, mert csak hárman jelentkeztünk rá, ebből csak ketten mentünk szóbelire is, úgyhogy 20 perc alatt meglehetett volna a szóbeli vizsga kiselőadás részének elpróbálása. (Mármint a feladattípus elpróbálása, a témát persze csak a vizsgán tudta meg mindenki.) Ha 10 ember jött volna, 100 perc kellett volna erre. Végül ráadásul 10 perc alatt túlestünk rajta, mert a másik vizsgázó nem akarta megpróbálni mások füle hallatára, azt mondta, majd csak szombaton fogja csinálni, akkor, amikor csak a két vizsgáztató hallja. Ő egyébként szintén magyar, orvos, 50 biztosan elmúlt, és akkor dolgozhat kórházban, ha megvan a C1. Másfél éve kezdte a németet a nulláról, amikor már látszott, hogy a korábbiaknál is rosszabb világ jön az egészségügyben, amikor pedig bejelentették a felmondási tilalmat, stb., akkor egyből felmondott, amíg még lehetett, mindenüket eladták otthon a feleségével, és egy hónap múlva már itt voltak kint. Azért szomorú.

Hasznos volt a tanfolyam, felírtunk egy tonna kifejezést a szövegalkotás és a szóbeli összes feladatára, mert az oktató szerint ezeket várják el a javítók, és ha ezek hiányoznak, az súlyos pontveszteségekhez vezet. Aztán ki tudja: azt is mondta, hogy a szóbeli két darab érvelős feladatánál nem fogjuk tudni meggyőzni a vizsgáztatót, hogy úgy legyen, ahogy mi szeretnénk, aztán nekem mégis mindkettőnél azt mondta viszonylag hamar, hogy oké, meggyőztem, legyen úgy. Az is igaz, hogy nem az oktatónk vizsgáztatott.

A hallás utánitól féltem, mert a termünk brutál visszhangos volt (régi, belvárosi lakás egyik szobája), ezért a két gyakorló feladatsornál többnyire tippelgettem. Így sem lett rossz, a jelek szerint egy felnőtt jobb esélyekkel indul a tippelgetésben, mint egy tini, valószínűleg már többet tud innen-onnan, amit fel tud használni egy-egy ilyen feladatnál. A vizsgán aztán fülhallgatót kaptunk, tökéletes volt, nem kellett tippelni.

Egy ideig elég hülyén éreztem magam attól, hogy német szakos diplomával felsőfokúra készülök, de a vizsgán ezzel kapcsolatban is megnyugodtam: volt ott egy ukrán hölgy, aki évtizedek óta ukrán-német tolmács, mégis kell neki a C1 ahhoz, hogy itt is a szakmájában dolgozhasson. Na, nekem meg tanárként van ugyanez (és még nem is németet akarok tanítani, hanem angolt).

Kíváncsi vagyok, sikerült-e - az írásbeliben eléggé biztos vagyok, a szóbelinél meg kicsit izgulok, mert az előadásnál nagyon izgultam, aztán nehogy az legyen, hogy túl sok pontot vontak le.

3 hét múlva derül ki az eredmény. Őszintén szólva nem értem, mi tart ennyi ideig. Felajánlották az "expressz" lehetőséget, de nem kértem. Képzelem, mennyibe kerülne, meg aztán nem sietek sehová, csak nem tudom, hogyan bírok majd a kíváncsiságommal három hétig együtt élni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai