Három nap kórház
Flóra 6,5 hét kórházi tartózkodással kezdte az életét, sokszor mondtam neki akkoriban, hogy azt kívánom, egyben utolsó ott-tartózkodása is legyen ez élete során, már persze az esetleges gyerekszüléseket leszámítva. Nem így lett.
A téli szünet után két nap volt oviban, szerdán hajnalban sírva ébredt, fájt a feje. Mellé feküdtem, még 7-8-ig aludtunk. Felkeltt, meleg volt a homloka, de csak 37-et mértem. Mivel sírt, hogy rosszul van, kapott Nureflexet, és hívtam az ovit meg az orvost. Flóra hamarosan jobban lett, olyan volt, mint máskor, jött-ment, játszott, nevetett, csacsogott. Amikor a dokihoz kellett volna már készülődnünk, nem volt hajlandó, lefeküdt a kanapéra, hogy ő fáradt. Gondoltam, a szokásos, időhúzós bohóckodás kezdődik, fel is húztam magam.
A doki lázméréssel kezdett, 39,2-t mért. Teljesen elképedtem, mert egyáltalán nem volt meleg a gyerek. Nem kaptunk semmit, pihenjen, szedje a Nureflexet, majd jobban lesz.
Napközben hol jókedvű volt, hol bepunnyadt. Este aztán másfél óra alatt sem ment le 39-ről a láza, és annyira fájt a nyaka, hogy nem tudta mozgatni a fejét. Rákerestem, ez lázzal kombinálva milyen tünet, ki is derült, hogy mandula- vagy agyhártyagyulladás. Tomi indult vele rögtön az ügyeletre, addigra már kiütések is megjelentek. Negyed 10-re értek oda, én fél 2-ig bírtam, aztán elmentem aludni, Tomi reggel fél 6-kor írt, hogy vége a vizsgálatnak, és befektették a gyereket.
Bementem hozzájuk, kiderült, hogy skarlát. Az volt a terv, hogy hol Tomi van a kórteremben, hol én, és mindig a másik sétál addig a levegőn Violával. De megkértek, látogatni se menjek többet, mert covidos gyerekeik is vannak, és Violát nem lenne jó kitenni annak, hogy esetleg átadjuk neki a vírust. Nagyon nehéz volt, hogy nem lehettem ott Flórával, őt is bántotta ez, plusz azért is sírt, mert nagyon várta a hétvégét a tervezett pesti látogatás miatt, amibígy elmaradt. De Tomi végig bent tudott maradni, és naponta többször hívtam őket kamerával. Pesten meg voltunk most hétvégén.
Végül vasárnap jöhettek haza, és a héten még itthon volt a gyerek, biztos, ami tuti. Ügyesen viselte a kórházat, pedig fájdalmas volt (vérvétel, kanül), és nem volt valami izgalmas az az egy szoba három napig. (Csak ők ketten voltak ott, gondolom, azért, mert ez a fertőző osztály volt.)
Nagyon szeretném, ha innentől már úgy telhetne az élete, mint nekem eddig, kórházi kezelést igénylő betegségek/balesetek nélkül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése