A 2020-as karácsonyt külön töltöttük a családunktól, csak videótelefonálni tudtunk velük, mert éppen akkora szigor volt a határon, hogy karantént kaptunk volna visszafelé. Meg talán hazafelé is, már nem emlékszem. Meg persze nem akartuk megkockáztatni, hogy a családunk idősebb vagy éppen kevésbé jó egészségi állapotú tagjainak hazavisszük a vírust.
Idén viszont semmilyen korlátozás nem vonatkozott ránk, és annyi pcr tesztet végzünk itthon, amennyit akarunk, úgyhogy bátran hazamentünk. A szokásos program volt: 24-én itthon ünnepeltünk, most már négyesben, 25-én reggel a szüleimhez utaztunk, 26-án délután Tomi szüleihez, és 27-én délután hazajöttünk. Flóra most ott maradt Sümegen a két ünnep között, de ez eléggé rossz volt nekem, szóval nem fogunk rászokni. Eleve kicsit lehangol minden évben, hogy vége a karácsonynak, de az, hogy nem együtt voltunk, nem játszottunk az új játékokkal, nem mentünk állatkertbe, ahogy terveztem, nagyon megviselt. A szilveszter érdekesen alakult, maradjunk annyiban, hogy idén nem volt kedvem minél tovább fent maradni. Éjfélkor koccintás, majd pizsama, fekvés, alvás fél 1-kor. Ez is rekord tulajdonképpen: soha még ilyen korán nem feküdtem le szilveszterkor.
Arra gondoltunk, érkezzen meg idén az angyal a fával 24-én reggelre, mert így sokkal egyszerűbb, mint a 24. délutáni séta idején, meg akkor kérdéseket vet fel, hogy egyikünk miért maradt itthon. Az elgondolás jó volt, de soha ilyen izgalmas fadíszítést nem élt egyikünk sem. A második percben leejtettem egy gömbdíszt, ami igen hangosan végigpattogott a nappalin, majd a negyedik percben elszakadt egy másik gömbdíszen a cérna, úgyhogy az is végigpattogott a nappalin. Ekkor még nem ébredt fel egyik gyerek sem, de kb. fél órával később Flóra igen, mégpedig zokogva. Mivel egy óra volt, mire visszaaludt, és nekem még rengeteg dolgom volt, sajnos nem tudtuk folytatni az angyalkodást. Így történt, hogy idén 75%-ig feldíszített fánk volt. Azért így is tetszett mindenkinek. Sokat nézték mindketten, Viola nagyon élvezte a fényeket.
A Jézuska a délutáni sétánk idején ért ide, amíg Tomi, aki épp beteg volt, aludt. Nagy volt az öröm, és nagy sikere volt az ajándékoknak. Itt is, meg aztán otthon is. Nagyon jó volt látni a családunkat, én az enyéimet (a szüleim kivételével) 2020 augusztusa ill. szeptembere óta nem láttam már.
 |
Ez a kedvenc képem erről a karácsonyról, 24-én délelőtt készült. Flóra: "Szeretném vele nézni a karácsonyfát." Jó sokáig nézték is.
 | | A hóemberes teríték az évek során hagyománnyá vált nálunk. |
|
 |
Ez itt a 75%-ig feldíszített fánk.
|
 |
| Ez a szüleimé, teljesen elkészült :P |
 |
| A dédnagymamám receptje alapján készült, főtt csokitorta is hagyomány (régebbi, mint a hóemberes teríték). |
 |
| A lányok az anyai nagymamájukkal :) |
 |
| Dekorrészlet a szüleimnél |
Sümegről csak olyan képeim vannak, ahol látszanak arcok, szóval azokból nem mutathatok.
Nagyon szép ünnep volt, tényleg kár, hogy vége.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése