Ügyintézés

Hogy én mennyire utálom a bürokráciát... Bár Ausztria szerintem sok szempontból "felhasználóbarátabb", mint Magyarország, ebben tök egyforma a két ország.

Mivel nem vagyunk osztrák állampolgárok, kellett tartózkodási engedélyt intézni magunknak, amikor kijöttünk, és a gyerekeinknek is kell születésük után. Jó kis móka ez:

- Először születési anyakönyvi kivonatot kap a baba, mellé lakcímkártyát (ami itt nem kártya) és biztosítási kártyát.

- Ezekkel lehet menni a nagykövetségre, ahol magyar születésit és útlevelet kell kérvényezni.

- Ezek néhány héten belül megjönnek, ekkor kell kérni a letelepedésit, mert ahhoz mindenképp szükséges az útlevél. Ezt a papírt azonnal kiadják, hála a jó égnek.

- A papír fénymásolatát el kell küldeni a helyi NAV-nak, és akkor egy idő után jön az értesítés, hogy jogosultak vagyunk családi pótlékra.

- Ha a családi pótlékra jogosultak vagyunk, akkor kapunk gyest.

Régebben a bevándorlási hivatalba csak úgy odament az ember korán reggel, aztán várta, hogy majd sorra kerül. A járványnak köszönhetően most ide is időpontot kell kérni. Mivel nem tudtam, mikorra jön meg Viola útlevele, mindenféle horrorsztorik keringenek óriási csúszásokról, gondoltam, majd kérek időpontot a letelepedési intézéséhez, ha kezünkben a dokumentum. Meg is érkezett október 15-én, egyből telefonáltam, kaptam is időpontot november 15-re. Ezen rendesen megdöbbentem. Az a szuper, hogy a szülés előtt és után két-két hónapig járó támogatás már lejárt, és ha nem intéződik el a családi pótlék 9 naptári napon belül, akkor pénzkiesés fog következni. Márpedig mindenre felkészültem ezzel kapcsolatban, mert nem egy anyuka van a helyi anyukás csoportban, aki 1, 1,5 vagy akár 2 évig is vár, mire elbírálják végre a kérelmét. Utána legalább egy összegben megkap minden elmaradt pénzt, de hát, ugye, addig azért nem annyira jó.

No de. Ma 10:30-ra volt időpontunk. Ellentmondásos infók voltak arról, kell-e mindkét szülő, vagy elég leszek én, volt, akinek megcsinálták a papírt, volt, akit hazaküldtek azzal, hogy majd apukával próbálkozzon az egy hónappal későbbi időponton. Tominak nem mára esik a héten a szabadnapja, gondoltam, megpróbálom elintézni az ügyet Violával kettesben. Nagyon nehezen indult a reggel, Flóránál szakadatlanul tart a dackorszak, de azért csak eljutottunk az oviba, aztán mi ketten a bevándorlási hivatalba.

A lépcsőházban állt a sor, mint mindig. 10 előtt valamivel értünk oda, és kb. 40-45 percet ácsorogtunk az ajtó előtt. Volt, akinek üvöltött a kisbabája, ő szólt az "ajtónállónak", hogy X idővel korábbra volt időpontjuk, nem mehetne-e be a kicsivel. A válasz az volt, hogy várni kell, és itt mindenki ugyanarra vár. Fejem erre: :O Jó, hát, mindenki ugyanarra vár, csak nem mindenki 2-3 hónapos csecsemő, ugye.

Szerencsére bent is jó 25 percet kellett álldogálni, mire az elosztóhoz kerültem, ahol megnézik az ember papírjait, mindent elhozott-e (mert persze egy tonna papír kell), és adnak sorszámot az ügyintézőhöz. Az elosztás két ablaknál történik párhuzamosan, tökre megörültem, amikor megláttam, hogy az egyiknél egy volt tanítványom ül. Évekkel ezelőtt járt hozzám, de valamiért még emlékszem a keresztnevére, és arra is, melyik csoportomban volt. Mivel csak munkanélkülieket tanítunk, nagyon örültem, hogy talált munkát. Nem hozzá kerültem, így köszönni nem tudtam neki, viszont kiderült, hogy jó is, hogy neten kitöltöttem, majd kinyomtattam a letelepedési kérvényt, mert szar az online űrlap, ezért tölthetem újra az egészet :D Konkrétan a kérvényezőhöz Violát akartam beírni, de születési dátumot nem engedett 2003. novemberinél újabbat kiválasztani az űrlap, ezért gondoltam, akkor oda mégis magamat kell írni. Aztán nyilván mégsem, hanem tényleg Violát. Mondtam, hogy akkor nem jó az űrlap, nagy hümmögés volt, ki kellett tölteni helyben is a papírt.

Ezek után még 20 perc volt, mire ügyintézőhöz kerültem, ő kb. 10 perc alatt adta ki a papírt.

Nem értem, ezt a tortúrát egy néhány hónapos babának miért kell kiállnia, márpedig neki kötelező megjelennie.

Szóval... ügyintézés, fúj. Már kérvényezhetném az állandó letelepedési papírt, de mivel óriási előnyöket nem jelent, és ugyanezt a borzalmat kellene végigcsinálni ahhoz is, azt hiszem, lemondok róla. Vagy résen leszek, és ha megint úgy eldurvul a járványhelyzet, hogy mindent csak online lehet intézni, na, majd akkor. De ilyen inkább ne legyen. És akkor most elballagok a postára, feladom a családihoz a papírokat, és izgatottan várom, sokáig leszünk-e (részemről) pénz nélkül.