Ugyanolyan és ugyanaz

 Van egy szuper játszótér a közelünkben, ami az én tempómban 10-15 perc itthonról, Flóráéban olyan 35-40. Ennek megfelelően nem járunk oda gyakran, max. heti egyszer-kétszer. Mindig ugyanazon az útvonalon megyünk, és (ha szemből nézzük a játszóteret) mindig a jobb oldali bejáraton megyünk be - mivel elég nagy terület, szerintem Flóra nem is vette még észre, hogy másik kapu is van.

Tegnapelőtt megbeszéltük, hogy tegnap megint megyünk, mert a gyerek már reklamálta azt a játszóteret, ahol három csúszda van. Amikor odaértem az oviba, már látszott, hogy elég hisztis hangulatban van a kisasszony, gondoltam, így nem vágok bele egy 35-40 perces sétába, úgyhogy mondtam neki, most új útvonalon megyünk, felszállunk a metróra, azzal egy megálló és lényegesen kevesebb gyaloglás. És a bal oldali bejáraton keresztül lehet megközelíteni.

Már odafelé többször megkérdezte, ezen a játszótéren is három csúszda van-e. Mondtam, igen, ez ugyanaz a játszótér, ahová szoktunk menni, csak most máshogy megyünk. Megérkeztünk, Flóra nagyon örült, mindjárt meg is állapította, hogy ez ugyanolyan. Mondtam, nem ugyanolyan, hanem ugyanaz. Ezt tök sokszor meg kellett beszélni. Aztán ült a hintában, elmerengve nézte az egyik mászókás csúszdát, majd egyszer csak rámutatott, és azt mondta: "A csúszda is ugyanolyan, mint a másik játszótéren!"

Szóval most az ő hároméves buksijában az a kép alakult ki, hogy a környékünkön két tök egyforma játszótér is van, és mi most a másikon voltunk :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai