Kalandok a házunk táján

Flóra elindul kifelé a szobából, de két lépés után fordul is vissza, és a tenyerét a szemére tapasztva jön vissza.

Én: Mi történt?
Ő: Mentem, mentem, és egyszer csak belement a kezem a szemembe. Majdnem fájt.

Van, amikor nehéz megállni nevetés nélkül. Ez esetben sikerült kibírni addig, amíg átért a másik szobába.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai