Az úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött

Bejelentenek egy tüntetést több ezer ember részvételével, ezt a rendőrség nem engedélyezi, de azért megtartják. Ez már a sokadik ilyen eset, kb. minden hétvégén eljátsszuk hónapok óta. Maszk nuku, egymás nyakában állnak a kedves tüntetők, és ordítanak, hogy legyen vége a korlátozásoknak. Nem fogják fel a pontagyukkal, hogy pont ők járulnak hozzá erőteljesen, hogy sose legyen vége ennek a szívásnak, mert a vírus sajnos nem hit kérdése, tehát az, hogy ők nem hisznek a létezésében, a vírust nem akadályozza meg a terjedésben. És akkor még nekiállnak különféle tárgyakkal dobálni a rendőröket, majd telesírják a sajtót, hogy őket vízágyúval oszlatták, meg gumibottal odacsapott a rendőr. Úgy megkérdeznék már egy ilyen észlényt, hogy aztán mégis mire számít, ha valamit hozzávág egy rendőrhöz. Buksisimire? Vagy mire, de tényleg? Végignéztem egy 3 perces, drámai videót, ahol úgy állítják be, hogy a rendőrök tehettek az egészről, és milyen durva erőszak tört ki, aztán látszik két gumibottal odacsapás (nem agyonverés, odacsapás) meg négy-öt vízsugár. Tök olcsón megúszták szerintem. (És nem arra akarok utalni, hogy a rendőröknek agyon kellett volna verniük őket, de azért előadni ez után az eset után a mártírt, hogy velük szemben milyen erőszakosan léptek fel a rendőrök, nekem kicsit durva.) De nyilván ma sem értették meg, mi a probléma a jelen helyzetben a tüntetéssel. Nem általában van vele gond, csak így egy világjárvány közepén. De nem, nem értik meg. Szomorú.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai