Továbbképzés 2.

 A második péntekre kissé félve mentem, miután az első alkalommal 3 órán át tartott a szerepjáték, ami az első óra után számomra már teljesen érdektelenné vált. De jó volt: semmi szerepjáték, csak néhány rövidebb videót néztünk, azokról beszélgettünk, volt egy-két feladat ezekhez kapcsolódóan, és ezzel szépen eltelt az idő.


Fenti volt az egyik, nekem nagyon tetszik. Kaptunk hozzá szöveget is, szerencsére, különben én bajban lettem volna. Arról szól, hogy nagyon nem jó irányba halad a világ, bajok vannak, majd jön a refrén, ami kb. így szól: "Hová lesz az út, hová tartunk, engem, ha lehet, ne vigyen magával, kapitány, engem a legkevésbé sem nyugtat meg, ha mind együtt süllyedünk el." Nimm mich, wenn's geht, net mit, Kapitän. Ez annyira jópofa! 

A továbbképzés végén mondta az előadó, hogy majd küld nekünk anyagokat meg egy tesztet, mármint kettőt, mert mindkét péntek témájában egyet-egyet, ezeket majd küldjük vissza kitöltve, és akkor megkapjuk az oklevelünket. Kicsit csodálkoztam, mit fog tesztelni, amikor semmi tesztelhetőről nem esett szó, de hát nem sokat törtem rajta a fejem, gondoltam, majd meglátom. El is küldte tegnap a pakkot, meg is láttam. Elsőre néztem is jó nagyot, hogy ezt mégis hogy. A teszt hagyján, az egyik témához 30 kérdés, a másikhoz 19 (szerintem csak lemaradt a vége, legalábbis olyan furán szakad meg). Na, de van mindkét teszt mellé néhány dokumentum, az egyik mindkét esetben egy 200 oldal körüli könyvecske az adott témában. Azt mindjárt sejtettem, hogy ezen a héten, amikor két könyv leadásán kellene gőzerővel dolgozni, még akkor is, ha az egyik egy picike mesekönyv, nem fogok elolvasni még 400 oldalt (a teszt leadási határideje péntek). Aztán rájöttem, hogy a dokumentum szerencsére kereshető, így a kérdések kulcsszavaival hamar rá lehetett bukkanni a válaszokra. Azért így is elvoltam vele másfél órát, és továbbra is azt gondolom, több értelme lett volna ennek, ha ezekről a témákról beszélünk, esetleg pont ezeknek a könyvecskéknek a felhasználásával, mert amúgy tök érdekes dolgok vannak bennük, és sajnálom, hogy nem fogom őket elolvasni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai