Csacsog

 Csak úgy dől belőle a szó, aminek nagyon örülök, fontos, hogy elmesélje, mi történik vele, mi jár a fejében.

- Az udvaron játszottunk a kislánnyal, futottunk, és mindketten nevettünk közben.

- De jó! És hogy hívják a kislányt?

Némi hallgatás, néz rám, végül széttárja a karját:

- Nem tudom. 

Még hozzáteszi, mintegy megnyugtatásul:

- Majd kiderül.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai