2020

Jól indult, Flóra 2. születésnapja után visszamentem dolgozni a régi munkahelyemre, ahol nagyon kedvesen fogadtak. Két régi kolléga maradt ott az összesen 12 fős csapatunkból, azóta még kettő visszajött, így már öten vagyunk a régi csapatból. Hamar visszarázódtam, majd hamar jött az első karantén, ami nagy szívás volt több szempontból is: majdnem kétszer annyit dolgoztam egy nap, mint amikor bejártunk, Flóra nem értette, miért nem vele foglalkozom, ha itthon vagyok, ezért az első hetekben fél délelőtt verte az ajtót zokogva, hogy "ajaaa, gyejeee, ajaaa!", borzasztó volt. Ezen kívül szétesett a napirendem, ami nagyon rosszat tett a fordításnak. Az, hogy Flóra a bölcsiben alszik, két szempontból is szuper: 1. déltől fél 3-ig tudok fordítani, ami bőven elég a napi penzum megugrásához, 2. kb. csak a bölcsiben alszik, itthon legfeljebb kínlódás/veszekedés árán, márpedig ha ő ébren van, akkor én elfelejthetem a fordítást.

Júniusban a Kurzarbeit sajátosságai miatt nem tanítottam, viszont Flóra egy király egyeztetési malőr miatt már járt bölcsibe, így megint tudtam fordítani, neki meg jót tett a közösség. A karantén alatt rengeteget fejlődött mozgásban és beszédben is, egyre kevesebb lett a babaszöveg, egyre több a magyar mondat, és már német szavakat is hozott haza júniusban.

Nyáron voltunk otthon néhányszor mindkét családnál, és a szüleim is voltak nálunk (lehet, hogy Tomi családja is, de őszintén szólva nem emlékszem, hogy végül jöttek, vagy csak készültünk rá, és közbejött a határzár szeptember elején).

Engem összességében megviselt 2020, és nagyon bízom benne, hogy 2021 nem lesz ugyanolyan. Utoljára akkor fordult elő, hogy 5 és fél hónapig nem volt lehetőségem meglátogatni a családomat, amikor Máltán éltem, és tökre nehezen viselem, hogy most megint megtörténik. Bár minden nap videótelefonálunk a legelső karantén legeleje óta, az nem ugyanaz. Flórának is hiányoznak, minden nap elmondja, hogy majd megyünk ehhez-ahhoz a családtaghoz, vagy ő jön hozzánk. Rossz, hogy el vagyunk vágva a családtól, és ez akkor sem lenne másként, ha otthon élnénk, mert akkor is betartanánk a szabályokat, mivel nem akarjuk megkockáztatni, hogy mi vigyünk haza valamit.

Fura volt a karácsony, nehéz volt a két ünnep közti időszak és a szilveszter. Stílusos, hogy az új évet betegséggel indítom, 1-jén annyira benáthásodtam (jó eséllyel a 30-i csúszkálás miatt), hogy nem kaptam levegőt estére már sem a számon, sem az orromon. 2-án és ma feküdtem, most már jól vagyok.

Annak persze örülünk, hogy egyikünk sem lett munkanélküli (illetve Tomi az első lezáráskor félig, de ezért részben kárpótolta a Familienhärteausgleich, a családi méltánytalanságok kiegyenlítése, ja, ilyen hülye neve van, de jól jött).

Az első karantén alatt egy sort sem olvastam abból a könyvből, amit nem a fordítás miatt vettem a kezembe, ezen a második két alkalommal igyekeztem változtatni. Ezt segítette az is, hogy a sulink a második lezáráskor közölte, kötelező bejárni, és bentről oktatni a benti gagyi neten keresztül, hiába vannak otthon a csoportjaink - így utazás közben tudtam olvasni, mint normál esetben. A karácsonyi időszakban meg próbálok minden nap elkülöníteni fél-egy órát az olvasásra. A névnapomra és karácsonyra szuper könyveket kaptam:

Ezt már el is olvastam, király a sorozat, minden része érdekelni fog

Ezt épp most olvasom, nagyon jó, ahogy sejtettem

Ez meg nagyon izgalmasnak tűnik, várom, hogy sorra kerüljön

Teljesen ránk fog férni