- Mit uzsonnáztál a bölcsiben?
- Vizet.
- Hmm. Volt még más is uzsonnára?
- Pohár.


Hazajön a bölcsiből, már itthon talál, akkor látja rajtam először a halloweeni pólómat. Elneveti magát, majd ezeket mondja:
- Ez vicces ruha. Csinos. Szép vagy.


Flóra játék közben: Hol van Vali (baba)?
Én: Az ágyadban alszik.
Átrohan a szobájába, egyszer csak hallom, hogy valamit kiabál, ráadásul egyre kétségbeesettebben. Szaladok utána, és látom, hogy ül az ágyán a tök sötétben, és zokog. Felkapcsolom a villanyt, kérdezem, mi történt.
Flóra: Nincs itt a Vali!
Ott volt, csak elbújt a matrac alá, viszont a gyereket nem volt könnyű megvigasztalni.


Nagy-Bandó András mesekönyvét olvassuk, A kiskalácsai királyság a címe. Szerintem aranyos, bár erősen emlékeztet A négyszögletű kerek erdőre, és Flórának is tetszik. Úgy szoktuk, hogy olvasok neki tíz oldalt lefekvés előtt, aztán ő olvas nekem: minden képnél elmondja, mit lát rajta, vagy tőlem kérdezi, én mit látok. A történetben fontos szerep jut egy bizonyos ajándéknak, ami mindenféle kalandokba keveredik, egy ponton például beleesik a folyóba. Ennél a képnél Flóra:
- Viszi a víz az ajándékot? Belepottyant?
Egyébként nappal is sokszor eszébe jut a mese, és ilyeneket kérdez:
- Hol van az ajándék? Hol van a Csikó?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai