Bejelentés

 Akkor most megint nem találkozunk a szüleinkkel ki tudja, meddig. Úgyis olyan király volt csak Messengeren látni egymást márciustól júniusig is. És az egyetlen unokaöcsém esküvője is bukó számunkra - ezt még fel sem fogtam egészen, hogy tényleg nem leszünk ott. Kár, hogy nem bírom a focit, meccsre simán hazajöhetnék, akkor, ugye, nem lennék potenciális veszélyforrás.

Tele a hócipőm az idióta intézkedésekkel most már. Nem bírom megérteni, miért olyan kva nehéz felvenni a hülye maszkot, kit miben sért már, komolyan.

Karácsonyra, remélem, véget ér a határlezárósdi, mert azt gyanítom, lesz pár elégedetlen ember a határ mindkét oldalán, ha akkor is majd videón lehet integetni egymásnak.

Elfüstölt az agyam, az a helyzet.

Megjegyzések

  1. Hidd el nem szórakoztatásból, vagy szívatásból teszik meg a kényszerű intézkedéseket.
    Nagyon sok embernek rossz ez a helyzet, de valóban nem értem, hogy mi a fenének nem teszik fel sokan a maszkot, vagy az orrukat kilógatva, ill. sokan a fülükön lógatva hordják.
    Szomorú ez a helyzet, ami előállt.(((
    Van ahol a napokban egy egész falut tettek karanténba, mert egy eskűvő volt, ahol egy vendég covidos volt, most meg az egész falu szívja. Marika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál, Marika. Két oka van annak, hogy számomra hiteltelen az intézkedés, és aljasnak tartom:
      1. A focidöntőre jöhetnek külföldiek is, akiknek egyébként tilos, és nem egy vagy kettő, hanem tömegével. Miért is?
      2. Csak otthoni tesztet fogadnak el, külföldit nem. Miért is? Kivételek persze a külföldi drukkerek, nekik jó a külföldi teszt is. Miért is?

      Sőt legyen három: a rothadó nyugaton több országban azt mondják, nem a határzár fogja megoldani a problémát, plusz azt nem lehet megtenni emberek tömegeivel, hogy időnként meglepetésszerűen tilossá tesszük az utazást - egyszer próbáltuk, annyira királyul nem jött be, most nézzünk mást. De mi erre teszünk, mindenki piros, csak Mo. zöld. Miért is?

      Tényleg végtelenül fel vagyok háborodva.

      Törlés
    2. És igazad is van. Azt meg ne is említsük, hogy több Balaton és kevesebb Adria benyögése mellett vidáman elment a fél csapatuk , köztük a vezérünk is Adriázni. Na ez az, ami engem is dühít, amellett, hogy a férjem kint dolgozik és majd október végén jön haza (ha beengedik, ki tudja mi lesz még addig) . És még az is felháborít, hogy miközben nekünk mindig azt szajkózzák, hogy maszk így meg úgy addig ők vidáman maszk nélkül röhögnek az arcunkba, még arra sem veszik a fáradtságot, hogy legalább akkor amikor szerepelnek vagy elmennek játszani az eszüket valamelyik másik országba, akkor feltegyék. Simán maszk nélkül, kezet fogva teszik meg ezt. Szóval teljesen egyetértek veled.

      Törlés
    3. Hú, az nehéz lehet, hogy október végén találkoztok csak, ha minden jól megy. Kitartás! És igen, felháborító az egész minden részletében. Komolyan nem értem, mitől olyan szörnyű a maszk, hogy egy csomó ember nem bírja hordani. Érdekes, hogy Kínában (jó, Kína hatalmas ország, én Pekinget láttam belőle) sima hétköznapon is rengetegen hordják az utcán, a metróban, a boltban, mindenhol. Teljesen úgy érzem, hogy ők csinálják jól. Ha ez nálunk is megmaradna, még az is lehet, hogy a mezei influenzaszezon is enyhébb lenne.

      Törlés
  2. Halkan jegyezném meg, hogy a határon nincsen semmi extra. Bemondás alapján megy, hogy ki honnan jön, munkáltatói igazolást sem kérnek, csak személyit, és kedvesen kérdezik, ugyan honnan jövök. Ugyanvajon, ki az, aki azt mondja ebben a helyzetben, hogy Tirolból jő? Érthetetlen az egész...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez az egyetlen reménysugár számomra :D Gondolom, a határőrök részéről ez ellenállás lehet, bizonyára ők is baromságnak tartják az egészet. Mondjuk, meg is érdemli a rendelet és az is, akinek a fejéből kipattant, hogy ennyire vegyék komolyan. Három napja lépett érvénybe, azóta minden nap toldoztak-foldoztak rajta valamit. Ez is gránitszilárdságúra sikerült.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai