LizaGazdija

 Akkor most megint nem találkozunk a szüleinkkel ki tudja, meddig. Úgyis olyan király volt csak Messengeren látni egymást márciustól júniusig is. És az egyetlen unokaöcsém esküvője is bukó számunkra - ezt még fel sem fogtam egészen, hogy tényleg nem leszünk ott. Kár, hogy nem bírom a focit, meccsre simán hazajöhetnék, akkor, ugye, nem lennék potenciális veszélyforrás. Tele a hócipőm az idióta intézkedésekkel most már. Nem bírom megérteni, miért olyan kva nehéz felvenni a hülye maszkot, kit miben sért már, komolyan. Karácsonyra, remélem, véget ér a határlezárósdi, mert azt gyanítom, lesz pár elégedetlen ember a határ mindkét oldalán, ha akkor is majd videón lehet integetni egymásnak. Elfüstölt az agyam, az a helyzet.

- Ausztriában külön kell kérni olyan kártyát a banktól, amivel neten is lehet fizetni. Most olvastam a tájékoztatást, hogy jövőre ingyen ilyenre cserél a bankunk minden kártyát. De jó is lesz! Sokkal egyszerűbb úgy vásárolni (főként könyvet meg ajándékot). - Mivel egy méter távolságot kell tartaniuk a csoporttagoknak a termekben, a 9 főnél nagyobb csoportokat kettészedtük, és most heti kétszer A csoport jár be, heti kétszer B csoport, az ötödik napon hol egyik, hol másik (aznap nem angolozunk, hanem a munka világáról beszélgetünk), és amelyik csoport éppen nincs bent, az otthon töltögeti a legutóbbi jelenlétekor megkapott papírkákat, és ír e-mailt az óra első felében, hogy helló, vagyok, dolgozom, ekkor bevéshetem az adatbázisba, hogy lélekben jelen van. Van egy hölgy, akit nem bírnak a többiek, mert bunkónak tartják, illetve egyikük egyszer azt mondta róla, "igazi házmester." Valóban nem valami kedves, egészen barátságtalanul és agresszívan tudja a másik tudtára hozni, ha az...

 A tavalyi, máltai nyaralás nulladik percében úgy eldugta a gyerek a szobakulcsot, hogy kb. 2 óra volt, mire megtaláltuk. Idén Grazban voltunk, itt a nyaralás 15. percében bezárta magát a fürdőszobába, de kinyitni már nem tudta az elfordítható zárat. Az volt a mázli, hogy Tomi hozott zsebben hordozható szerszámkészletet, és az egyik szerszám pont illett a zár külső felén a résbe, így ki lehetett nyitni az ajtót kívülről.

 Az egyik családtagot műtötték, szerencsére nem volt komoly műtét (orrsövény), már otthon van, megyünk látogatni. Viszünk neki édességet meg kólát. Flóra mutatja, hogy az L-é, és láthatóan nem érti, miért. Mondom neki, hogy L-nek fáj az orra, ezért viszünk neki olyan finomságot, amit szeret, hátha akkor kevésbé fáj. Erre Flóra: – Fola orra bibis. Joghurt, túró. Vagyis: ha úgy alakulna, hogy valamikor bibis lenne az orra, akkor neki joghurtot és túrót vegyünk majd, ő azt szereti. Meg kell enni. És ha nem lenne, sürgősen ki kellene találni.