Akár rettegő vagyok, akár nem,
engem állatira nyomaszt ez a hülye vírus. Ebből a szempontból hátrány, hogy külföldön élünk, mert ha megint eldurvul a helyzet, akkor megint nem jutunk haza ki tudja, meddig, és az otthoniak sem jutnak ki. Ezen túlmenően nem akarom elkapni ezt a sz*rt, és nem akarom, hogy bárki is elkapja a családból. Senki sem tudhatja előre, hogyan reagálna rá a szervezete, és sem magamnak, sem a családból senkinek sem akarok sem intenzív osztályt, sem sima kórházat, sem még simább, otthoni szenvedést. Meg nyilván senki másnak sem, csak hát nekem a legfontosabb az én családom.
Igazából úgy érzem, le tudnék mondani a nyaralásokról, bár vérezne a szívem. Ha legalább kétévente lehetne egy kis tengerpart, azzal már ki tudnék békülni, bár még mindig fájna, ha meg kellene ígérni, hogy a legközelebbi tengerpartra utazunk, messzebb nem, mert az határozottan nem Málta. De a havi egy-két hazautazásról én nem akarok lemondani, és arról sem, hogy a családom is kijöjjön legalább havonta egyszer.
Olyan feszült vagyok, hogy még nem tudom, hogyan fogok elaludni, pedig jó korán kell kelni.
Hülye Covid, de utállak.
Nem vagy rettegő szerintem. Én is utálom ezt a hülye bizonytalanságot. És külön utálom, hogy pont azok a családtagjaim nem veszik egyáltalán komolyan, akikre statisztikailag a legveszélyesebb. Én kevés vagyok ahhoz, hogy megértéssem, hogy nem, ez nem csak egy kis influenza. Ez van. Mást nem tudok csinálni, mint remélem, hogy senkinek nem lesz semmi baja.
VálaszTörlésAz még külön stresszes lehet, ha a családban valaki nem veszi komolyan. Sajnálom. Nekem legalább emiatt nem kell aggódnom.
Törlés