Megint Flóra

Tomi találkozott délután egy haverjával, integettünk neki Flórával, mikor indult. Flóra többször megjegyezte, még lefekvéskor is: "apa elment".

A bölcsiből hazafelé hegedűszót hallottunk, hosszú percekig álltunk az épület előtt, hallgattuk. A gyerek egyből megállapította, hogy "zene", aztán megbeszéltük, hogy "valaki zenél". Ez a "valaki" tetszik neki. Délután mentünk vásárolni, sírást hallottunk az utcán, de nem láttuk, ki sír. Flóra: "Valaki sír. Valaki." Ehhez szét is tárja a karját, jelezvén, nem tudjuk, ki az.

Játszótérre mentünk, Tomi nem jött, integettünk neki. Flóra a sokadik csúszás után nekiállt figurázgatni, és mindenféle veszélyes mutatványokba vágott volna bele a csúszda tetején, én meg rámutattam a rúdra, amit amúgy fogni szokott, amíg leül, és mondtam: "Inkább abba a rúdba kapaszkodj." Azonnal körbenézett a parkban, és már kiabált is: "Tomi! Tomiii!" Merthogy "abba" helyett ő azt értette, "apa", és azt hitte, mégis lejött az apja :) Amúgy persze apának hívja, csak ritkán tomizik.

Elmentünk a boltba*, futott a kosárhoz, mondogatta, hogy Ola, Ola. Elvettem egy gurulós kosarat, ő húzta. Mindent ő pakolt bele, és ő is vette le a polcról, amit elért. A kasszánál ő érintette a terminálhoz a kártyámat, és a szatyorba ő pakolt be mindent. Csak két random dolgot próbált betenni a kosárba, és simán elfogadta, mikor mondtam, hogy olyat most nem veszünk. Annyira aranyos egy két és fél éves kisgyerek egy ilyen kosárral, hogy az nem is igaz. És nagyon büszke vagyok rá.

Kapott egy kulacsot aputól, apu vette, és ő is adta oda a gyereknek. Azóta Flóra minden iváskor elmondja: "Papa kap", vagyis a papától kapta.

Egyik nap sokáig készült rá egy amúgy rövid tevékenységre, én meg pár perc várakozás után megkérdeztem, kábé mikor fog rá sort keríteni. Azóta, ha várni kell rá, és megkérdezem, mikor fogja csinálni ezt vagy azt, következetesen az a válasz: "kábé".


*Ahol már csak rajtam volt maszk - nem könnyű eldönteni, hogy én vagyok túl parás, vagy a többiek nagyon bátrak. Tegnaptól megszűnt a maszkhordási kötelezettség, teszem hozzá.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Az utolsó hónapom

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk