Kulturkampf

Menetel előre a kultúrharc rendületlenül, és igazi kis gyöngyszemeket terem. Tegnap például kiderült, hogy miután a kulturális intézmények dolgozói nem lesznek többé közalkalmazottak, nem lesz szükség azokra a könyvtárosokra, akik nem csinálnak semmit. Ezen felnyerítettem.

Vannak emberek, akik azt hirdetik, hogy a műveltség bolsevista trükk, de legalábbis felesleges marhaság, és büszkén híresztelik, hogy soha életükben nem olvastak el egyetlen könyvet sem, mert a könyv szintén felesleges marhaság (viszont legalább jól ég, az igaz). Na, ezek között az emberek között tudom elképzelni azt a csoportot, amely úgy képzeli el a könyvtárosokat, hogy ülnek egy asztalnál napi 8 (vagy ki tudja, hány) órát, unatkoznak, nézik a plafont, reszelgetik a körmüket, és ezért még pénzt is kapnak, felháborító. A könyvtár gyűjteményének gondozása, bővítése, számon tartása, az olvasók tanáccsal való ellátása, a kikért könyvek kikeresése, átadása, később visszavétele, mindennek adminisztrálása, meg az a sok egyéb, amiről nem tudok, mert sosem voltam még könyvtáros, nyilván lázálom (esetleg bolsevista trükk, sosem lehet tudni).

Ezek azok az emberek is, akik szerint a tanár munkája abból áll, hogy bemegy az osztályba, 45 percen át mereszti a hátsóját egy széken, esetleg mond valami full felesleges dolgokat, amik úgyis le vannak írva a kiváló népnemzethy tankönyvben, aztán dél és kettő között hazaballag, és otthon is folytatja a hátsója meresztését, és ezért még pénzt is kap, felháborító.

Na, jó, ez igazából egyáltalán nem is vicces. Kicsit inkább ijesztő.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai