Házimunka

Ha van valami, amit rettenetesen utálok csinálni, az a házimunka. Alapvetően nem a tevékenységekkel van gondom, hanem azzal, hogy vagy két percig van is látszatja annak, hogy csináltam valamit, aztán ugyanott tartunk, mint előtte. Annyira irritáló, hogy nagyon.

Nem tudom, azért van-e, mert most egész nap itthon ülünk, de a porszívózást és felmosást utáltam meg legjobban. Felnyalom az egész lakást kora este olyan 40-50 perc alatt, csillog-villog a padló, majd öt perccel később már ott az első mocsokfolt a konyhában, és reggelre úgy néz ki az egész lakás, mintha végigvonult volna rajta egy sáros lábú elefántcsorda. És nem jövünk be az előszobán túl kinti cipővel, ezért felfoghatatlan számomra ez a dolog. Ennél jobban csak port törölni utálok: letörlöm a port olyan laza másfél-két óra alatt mindenütt, és másnap már szépen látszik az egyenletes porréteg, ami rögvest visszatelepedett a felületekre.

Szóval azt utálom a házimunkában, hogy sosem ér véget, nincs legalább egy nap, amikor úgy érezhetném, hogy ahh, rend van és tisztaság, király. Olyan kettő-öt percig érezhetem így, és ha nem fegyelmezném magam, két-három óra után már megütne a guta.

Ha lehetne szuperképességet választani, szerintem én arra csapnék le, amikor csettintésre tiszta lesz a lakás. Csettinteni kétóránként sem lenne megterhelő semmilyen szempontból.

Megjegyzések

  1. Hú, ez a csettintés nagyon ott van, óriási szükség lenne rá!

    Én azt hittem korábban, hogy a portörlés csak városban annyira durva, mert ugye az autók fekverik, de nem, itt, az erdő közepén is porosodik minden a házban. Borzasztó. :(

    VálaszTörlés
  2. Hát, igen, lehangoló önmagában is, így meg még inkább, hogy mindenütt létezik a probléma.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai