Egy kétévessel nem mindig könnyű az élet. Egy egész délutánon és estén, oké, rövid megszakításokkal egész délutánon és estén át tartó, orbitális hisztéria után (amelynek során főleg én voltam vele, de a végéből már az apja is bőségesen részesült) végre alszik a gyerek.
Tomi: Kicsit sápadt vagy. Milyen napod volt?
Nevettünk egy jót.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai