Szülés utáni depresszió
Van az ausztriai anyukás csoportban egy nő, aki naponta többször ír, és az látszik rajta, hogy nagyon készen van. Még nincs kéthetes a babája, szóval egyelőre semmiféle rendszer nincs semmiben, kiszámíthatatlan, mikor fog aludni a gyerek, mikor sír (de többnyire sír), mikor akar szopizni (de többnyire pont akar), az anyuka még nem ismeri fel a különböző sírásokat. Szegény olyanokat ír, hogy ő nem is akarta ezt a gyereket, csak a férje, és egyáltalán nem leli örömét benne, és mikor megy már oviba.
Úgy sajnálom a babát, szerencsétlen tökre nem érdemli meg ezt, meg az anyukát is, mert tényleg nagyon nehéz az eleje, főleg, ha neki hétköznap reggeltől estig dolgozik a férje - nekem az sokat segített, hogy Tomi a munkabeosztása miatt szinte egész nap velünk volt.
Szóval eszembe jutott, mennyire ijesztő volt nekem is, amikor Flóránál elkezdődött a hasfájás, és hetekig minden nap délután 2 és 4 között elsírta magát, és hajnali 2-kor hagyta abba a sírást, addig meg semmivel sem lehetett megnyugtatni. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem tudok segíteni neki, pedig mindent próbáltam/tunk a pocakmasszázstól kezdve az alkartartáson át a tornáztatásig. Tomi mondta is, szerinte nem az a lényeg, hogy megoldjuk-e a problémát, hanem az, hogy igyekszünk, és ezért érzi a gyerek, hogy számíthat ránk. Többször eszembe jutott az a kérdés, miért csinálja ezt velünk ez a kislány. Attól lett aztán a lehető legkönnyebb átvészelni ezt az időszakot, hogy rájöttem, ezt Flóra nem csinálja, hanem történik vele, vagyis nem tehet róla, és neki biztos, hogy legalább olyan rossz, mint nekem, vagy inkább sokkal rosszabb, mert neki még a hasa is fáj. Az a másfél-két hasfájós hónap borzalmas volt. De most is arra szoktam gondolni, hogy nem csinálja, hanem történik vele, amikor éjjel felébred, esetleg nem bírom visszaaltatni, csak egy óra alatt, amikorra viszont annyira felébredek, hogy nem bírok rögtön visszaaludni, amikor már lehetne, és aztán 5-6-7 körül meg kezdődik a nap.
Többekben felmerült, hogy egy kamuprofil írogatja ezeket a segélykérő posztokat, és igazából szeretném, ha így lenne. A nagyon mély kilátástalanságból és kétségbeesésből jó még nem származott, viszont csak a közelmúltból több tragédiát is fel tudnék sorolni, amit pont ezek okoztak.
Úgy sajnálom a babát, szerencsétlen tökre nem érdemli meg ezt, meg az anyukát is, mert tényleg nagyon nehéz az eleje, főleg, ha neki hétköznap reggeltől estig dolgozik a férje - nekem az sokat segített, hogy Tomi a munkabeosztása miatt szinte egész nap velünk volt.
Szóval eszembe jutott, mennyire ijesztő volt nekem is, amikor Flóránál elkezdődött a hasfájás, és hetekig minden nap délután 2 és 4 között elsírta magát, és hajnali 2-kor hagyta abba a sírást, addig meg semmivel sem lehetett megnyugtatni. Nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem tudok segíteni neki, pedig mindent próbáltam/tunk a pocakmasszázstól kezdve az alkartartáson át a tornáztatásig. Tomi mondta is, szerinte nem az a lényeg, hogy megoldjuk-e a problémát, hanem az, hogy igyekszünk, és ezért érzi a gyerek, hogy számíthat ránk. Többször eszembe jutott az a kérdés, miért csinálja ezt velünk ez a kislány. Attól lett aztán a lehető legkönnyebb átvészelni ezt az időszakot, hogy rájöttem, ezt Flóra nem csinálja, hanem történik vele, vagyis nem tehet róla, és neki biztos, hogy legalább olyan rossz, mint nekem, vagy inkább sokkal rosszabb, mert neki még a hasa is fáj. Az a másfél-két hasfájós hónap borzalmas volt. De most is arra szoktam gondolni, hogy nem csinálja, hanem történik vele, amikor éjjel felébred, esetleg nem bírom visszaaltatni, csak egy óra alatt, amikorra viszont annyira felébredek, hogy nem bírok rögtön visszaaludni, amikor már lehetne, és aztán 5-6-7 körül meg kezdődik a nap.
Többekben felmerült, hogy egy kamuprofil írogatja ezeket a segélykérő posztokat, és igazából szeretném, ha így lenne. A nagyon mély kilátástalanságból és kétségbeesésből jó még nem származott, viszont csak a közelmúltból több tragédiát is fel tudnék sorolni, amit pont ezek okoztak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése