Már lehet beszélni vele

Minden nap tapasztalom, persze, de minden újabb élménynek ugyanúgy örülök.

Most például felébredt éjjel, és amikor átmentem és felvettem, mutogatott a szobája ajtaja felé, ami azt jelenti, hogy velünk szeretne aludni.

Az a szabályom, hogy ha fél 4 előtt kel, akkor nem jöhet át, ha utána, akkor igen. Általában könnyű visszaringatni, odabújik, átöleli a nyakamat, és elalszik, így igazából nincs gond azzal, hogy amióta fogzik, nagyon kevés átaludt éjszakánk volt.

De most hosszú percekig torka szakadtából üvöltött, hiába ringattam, és még csak 1 óra volt. Gondoltam, akkor érvelek, hátha. Mondtam, mindenki a saját ágyában alszik, anya is, apa is, a Nagyi és a Papa, Kata és Zoli, Bence és Matyi is, a Mami és a Papi, Timi, Levi, Meli, Jakab is, az óvó néni, a többi bölcsis gyerek (néhányukat felsoroltam név szerint) is - és Flóra is. Amikor ott tartottam, hogy a Nagyi és a Papa, abbamaradt a zokogás, a gyerek végighallgatta a felsorolást, és a végén hagyta, hogy betegyem az ágyába, és bár sokáig kellett dúdolva ringatni, és közben nagyon erősen szorította a kezemet (ezt amúgy imádom), a végén csak elaludt. Olyan jó érzés volt!

Persze nem lehet minden tökéletes: 3-kor megint felriadt, megint kiabálva mutogatott a szobánk felé, és én annyira rettenetesen fáradt voltam, és annyira nem volt erőm megint érvelni, utána meg fél óráig dúdolni és ringatni, hogy áthoztam magunkhoz. Legközelebb majd kemény leszek a második felvonásnál is. Remélem, legközelebb nem lesz második felvonás :D Esetleg első se legyen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai