Spielgruppe
Van Bécsben egy jó kis jógastúdió, ahol párszor voltam kismamajógán, aztán egyszer családin Tomival és Flórával. Nagyon szimpatikus a tulaj, szívvel-lélekkel csinálja, amit csinál, és nagyon kedves, pozitív ember(nek tűnik). Játszócsoportot is szerveznek kicsiknek, 6 hónapos kortól talán 3 éves korig lehet menni. Gondoltam, most nyáron meg kellene próbálni minden héten eljutni, hogy mire elkezdődik a bölcsis beszoktatás ősszel, Flórának ne legyen idegen élmény az, hogy sok gyerek van körülötte, és a németet is szokja egy kicsit. Ez utóbbi mondjuk megvan így is, mert a gyógytornász németül beszél hozzá, és Flóra mindig nagyon cukin mosolyog rá, szóval ha talán nem is érti, mit mond a néni, ismerősen cseng neki a nyelv.
Ma voltunk először a csoportban. Kb. tíz gyerek jött össze, kilenc anyuka és egy apuka volt velük, plusz a foglalkozásvezető. Az elején volt egy-két német dalocska, bemutatkozás, utána egy óra kötetlen játék, majd a végén egy német és egy angol*, végül szappanbuborék-vadászat. A szabad játék abból áll, hogy a foglalkozásvezető kipakol egy tonna játékot, van alagút, amiben mászni lehet, labdamedence (egy nagyon aprócska), építőkocka, baba, kisautó, könyv, stb. Úgy döntöttem, igyekszem nem rátelepedni a gyerekre, hagyom kibontakozni, és nagyon örültem neki, hogy szépen feltalálta magát. Kicsit kommunikált más gyerekekkel, volt, akit kedvesen megsimogatott, ismerkedett más anyukákkal, játszott, olvasgatott, elvolt. Bátran eltávolodott tőlem, csak időnként azért megkeresett a tekintetével, majd miután összemosolyogtunk, ment a dolgára. Az nagyon vicces/aranyos volt, amikor az apuka próbált meg barátkozni vele. Flóra még mindig tart a férfiaktól, szóval ha a közelébe megy egy pasi, akkor azonnal bezárul, mint egy kis kagyló, és a legutóbbi időkig el is sírta magát. Most "csak" ledermedt, lehajtotta a fejét, úgy nézett fölfelé az apukára, egy ideig hallgatta, mit mond neki, majd megkeresett engem, és görbülő szájjal nyújtotta a kezét, hogy vegyem fel. Én is nyújtottam a kezemet, hogy jöjjön oda, úgyhogy oda is mászott, belemászott az ölembe, és nézett rám nagy, kerek szemekkel. Kérdeztem: "Mi volt? Rád nézett egy bácsi?" Erre átkarolta a nyakamat, és a vállamba fúrta az arcát. Imádom. A dalocskákra egyébként táncolt, a szappanbuborékért meg nagyon lelkesen kapkodott, ami nem csoda, itthon is nagyon szereti.
Jól elfáradt a végére, hazafelé el is aludt. Egy másik anyukával és a kislányával utaztunk, a nő indonéz, nagyon kedvesnek tűnt. Persze mindenki jófej volt, szimpatikus emberek voltak ott. Tényleg jó lenne minden héten menni, vagy legalább nem sok alkalmat kihagyni, mert már ma is láttam, hogy jót fog ez tenni Flórának. Meg én is jól éreztem magam.
*Ez már Ági babás jógáján is minden alkalommal elhangzott, nagyon szeretem.
Ma voltunk először a csoportban. Kb. tíz gyerek jött össze, kilenc anyuka és egy apuka volt velük, plusz a foglalkozásvezető. Az elején volt egy-két német dalocska, bemutatkozás, utána egy óra kötetlen játék, majd a végén egy német és egy angol*, végül szappanbuborék-vadászat. A szabad játék abból áll, hogy a foglalkozásvezető kipakol egy tonna játékot, van alagút, amiben mászni lehet, labdamedence (egy nagyon aprócska), építőkocka, baba, kisautó, könyv, stb. Úgy döntöttem, igyekszem nem rátelepedni a gyerekre, hagyom kibontakozni, és nagyon örültem neki, hogy szépen feltalálta magát. Kicsit kommunikált más gyerekekkel, volt, akit kedvesen megsimogatott, ismerkedett más anyukákkal, játszott, olvasgatott, elvolt. Bátran eltávolodott tőlem, csak időnként azért megkeresett a tekintetével, majd miután összemosolyogtunk, ment a dolgára. Az nagyon vicces/aranyos volt, amikor az apuka próbált meg barátkozni vele. Flóra még mindig tart a férfiaktól, szóval ha a közelébe megy egy pasi, akkor azonnal bezárul, mint egy kis kagyló, és a legutóbbi időkig el is sírta magát. Most "csak" ledermedt, lehajtotta a fejét, úgy nézett fölfelé az apukára, egy ideig hallgatta, mit mond neki, majd megkeresett engem, és görbülő szájjal nyújtotta a kezét, hogy vegyem fel. Én is nyújtottam a kezemet, hogy jöjjön oda, úgyhogy oda is mászott, belemászott az ölembe, és nézett rám nagy, kerek szemekkel. Kérdeztem: "Mi volt? Rád nézett egy bácsi?" Erre átkarolta a nyakamat, és a vállamba fúrta az arcát. Imádom. A dalocskákra egyébként táncolt, a szappanbuborékért meg nagyon lelkesen kapkodott, ami nem csoda, itthon is nagyon szereti.
Jól elfáradt a végére, hazafelé el is aludt. Egy másik anyukával és a kislányával utaztunk, a nő indonéz, nagyon kedvesnek tűnt. Persze mindenki jófej volt, szimpatikus emberek voltak ott. Tényleg jó lenne minden héten menni, vagy legalább nem sok alkalmat kihagyni, mert már ma is láttam, hogy jót fog ez tenni Flórának. Meg én is jól éreztem magam.
*Ez már Ági babás jógáján is minden alkalommal elhangzott, nagyon szeretem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése