Jár a baba, jár
Flóra eléggé belecsapott a lecsóba. December 25-én volt hajlandó először végigkúszni a szobát hosszában, február 1-jén aztán felült, március közepén elkezdett mászni, 4-5 hete, szóval március utolsó napjaiban megindult a kapaszkodva felállással történő kísérletezés, múlt héten, a kórházi rácsos ágyban tökélyre vitte ezt a mozgásfejlődési szintet, vasárnap már el is engedte az ágyat mindkét kezével (ezt azóta nem próbálgatja, viszont az alkarján támaszkodva dobol/tapsol), tegnap óta meg kapaszkodva végigballag az ágy mellett. És tök stabil minden mozgása, nem esik el - ez az előnye annak, ha egy baba fontolva haladó, mert aki jó korán elkezdi ezeket, az többnyire esik-kel. Olyan büszkék vagyunk rá, meg ő is magára.
És olyan okos! Itt van Tomi családja, és valaki megpróbálta rábeszélni, hogy álljon fel, de ő nem akart, indult játszani. Mondtam neki, a papi, Bori, Anna, Jakab még nem is látta, milyen ügyes, nem akarja-e megmutatni. Erre visszajött a fotelhez, amiben ültem, és széles mosollyal az arcán felállt.
Ja, és március 22-én kibújt az első három foga, úgyhogy új becenévre tett szert, miszerint Fogacsi. De ezt csak akkor használjuk, ha az kerül szóba, hogy csupa fog a szája, vagy ha harap.
Van olyan, hogy nem szopizva, hanem ringatva akar elaludni. Ilyenkor vagy harapással, vagy finomabban jelzi, hogy köszöni, ennyi elég, beteszem a kiságyba, ringatom (továbbra is hihetetlenül jó döntésnek érezzük, hogy ringatható ágyat vettünk), leülök az ágya elé, a szőnyegre, benyúlok a rácson, dúdolok és simogatom. Ma csak úgy a hasára tettem a kezem, mire ő mindkét mancsával megfogta, és simogatta vele a hasát.
Csak az zavar, hogy a hátán érzem, hogy hörög levegővételkor (amúgy nem hallani), de ettől a világból ki tudnék futni. Hétfőn orvos, megint. Március 24. óta kétszer voltunk megfázás miatt, hát, most harmadszor is leszünk. Már úgy szeretném, ha túl lenne ezen a betegeskedésen.
És olyan okos! Itt van Tomi családja, és valaki megpróbálta rábeszélni, hogy álljon fel, de ő nem akart, indult játszani. Mondtam neki, a papi, Bori, Anna, Jakab még nem is látta, milyen ügyes, nem akarja-e megmutatni. Erre visszajött a fotelhez, amiben ültem, és széles mosollyal az arcán felállt.
Ja, és március 22-én kibújt az első három foga, úgyhogy új becenévre tett szert, miszerint Fogacsi. De ezt csak akkor használjuk, ha az kerül szóba, hogy csupa fog a szája, vagy ha harap.
Van olyan, hogy nem szopizva, hanem ringatva akar elaludni. Ilyenkor vagy harapással, vagy finomabban jelzi, hogy köszöni, ennyi elég, beteszem a kiságyba, ringatom (továbbra is hihetetlenül jó döntésnek érezzük, hogy ringatható ágyat vettünk), leülök az ágya elé, a szőnyegre, benyúlok a rácson, dúdolok és simogatom. Ma csak úgy a hasára tettem a kezem, mire ő mindkét mancsával megfogta, és simogatta vele a hasát.
Csak az zavar, hogy a hátán érzem, hogy hörög levegővételkor (amúgy nem hallani), de ettől a világból ki tudnék futni. Hétfőn orvos, megint. Március 24. óta kétszer voltunk megfázás miatt, hát, most harmadszor is leszünk. Már úgy szeretném, ha túl lenne ezen a betegeskedésen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése