Hiszti-miszti
Szerencsére még ritka, és főleg akkor fordul elő, ha Flóra nagyon fáradt.
Például múlt péntek óta egyedül felül, erre iszonyú büszke, és úgy néz ki, innentől ülve akarja leélni az egész életét. Stabil, nem kell támaszkodnia, viszont egy-egy hirtelen törzsfordítástól meg attól a kísérlettől, hogy meddig hajolhat hátra úgy, hogy még vissza tudja nyerni az egyensúlyát, néha koppan a feje a padlón. Ha nem fáradt, akkor rám néz, és ha én csak azt mondom, hoppá, ez a buksi beütődött, de azért nincs semmi baj, akkor felül és játszik tovább. De ha fáradt, akkor zokogás, krokodilkönnyek, satöbbi. Ilyenkor felvesszük, jól megnézzük a bevert buksit, kap gyógyító puszit is. Kb. 10 másodperc után mintha elvágták volna a sírást, már kéredzkedik is vissza a földre. "Na, jól van, hagyjál, most már megyek játszani."
Ma ebédnél megvolt az első "csak apa" is. Azzal sértettem meg az érzéseit, hogy miközben őt etettem, és épp volt egy falat a szájában, inni merészeltem a poharamból, így nem megfelelő gyorsasággal érkezett a szájához a következő falat. Hangosan méltatlankodott, majd egyik kezével eltakarta a száját, a másikkal meg eltolta a kanalat tartó kezemet. Tomi átvette az etetést, és tőle elfogadta a kaját a kiscsaj :D Üzenet nekem: "Nem adtad elég gyorsan, tőled most már nem is kell." Nem volt könnyű megállni a nevetést, de tudom, mennyire utáltam gyerekkoromban, ha kinevettek, szóval csak belül visítottam.
Azért kicsit félek a dackorszaktól, gondolom, napi ezer az utóbbi helyzetből mérsékelten lesz vicces.
Például múlt péntek óta egyedül felül, erre iszonyú büszke, és úgy néz ki, innentől ülve akarja leélni az egész életét. Stabil, nem kell támaszkodnia, viszont egy-egy hirtelen törzsfordítástól meg attól a kísérlettől, hogy meddig hajolhat hátra úgy, hogy még vissza tudja nyerni az egyensúlyát, néha koppan a feje a padlón. Ha nem fáradt, akkor rám néz, és ha én csak azt mondom, hoppá, ez a buksi beütődött, de azért nincs semmi baj, akkor felül és játszik tovább. De ha fáradt, akkor zokogás, krokodilkönnyek, satöbbi. Ilyenkor felvesszük, jól megnézzük a bevert buksit, kap gyógyító puszit is. Kb. 10 másodperc után mintha elvágták volna a sírást, már kéredzkedik is vissza a földre. "Na, jól van, hagyjál, most már megyek játszani."
Ma ebédnél megvolt az első "csak apa" is. Azzal sértettem meg az érzéseit, hogy miközben őt etettem, és épp volt egy falat a szájában, inni merészeltem a poharamból, így nem megfelelő gyorsasággal érkezett a szájához a következő falat. Hangosan méltatlankodott, majd egyik kezével eltakarta a száját, a másikkal meg eltolta a kanalat tartó kezemet. Tomi átvette az etetést, és tőle elfogadta a kaját a kiscsaj :D Üzenet nekem: "Nem adtad elég gyorsan, tőled most már nem is kell." Nem volt könnyű megállni a nevetést, de tudom, mennyire utáltam gyerekkoromban, ha kinevettek, szóval csak belül visítottam.
Azért kicsit félek a dackorszaktól, gondolom, napi ezer az utóbbi helyzetből mérsékelten lesz vicces.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése