Bölcsikeresés

Itt nincs konkrétan olyan, hogy bölcsi (legalábbis én eddig úgy tapasztaltam), hanem vannak ovik, ahol van egy csoport 1-3 éves gyerekeknek is. Én január 8-án visszamegyek dolgozni, remélem legalábbis, szóval Flórának addigra már rutinos bölcsisnek kellene lennie. Ezért úgy döntöttünk, októberben elkezdjük a beszoktatást, hogy bőven legyen idő, amikor még itthon vagyok.

Vannak állami és magánovik. Az állami Bécsben 64 euró (vagy 65?), a magánovi díja változó, általában 140-150 euró, de ez kijön a családi pótlékból. Mi megnéztük, milyen ovik vannak a környékünkön, lehetőleg öt percnél nem több sétára, hogy ne essen ki nagyon munkába menet. Az államikról semmit sem lehet megtudni a netről, csak el lehet menni megnézni, a magánokról azért van infó a saját honlapon. Két magánt és két államit néztünk ki, ebből egy államit nem értem el telefonon több nap alatt sem, hát, ez van. A másikat jövő pénteken lehet megnézni, egyébként öt perc séta tőlünk.

Az egyik magánt múlt csütörtökön néztük meg. Itt van az utcánkban, alig egy sarokra tőlünk - nem kötöttem magamra a gyereket, a babakocsit sem vittük le, csak úgy fogtuk Flórát, aztán hajrá. Pedig már nem az a kis pehelysúlyú versenyző. Nagyon pici a hely, két csoportszoba van, az egyik a bölcsiseké, a másik az ovisoké, csoportonként tizenöt gyereket fogadnak. Szóval nagyon családias a légkör. A vezető kedves, van magyar dolgozó is az oviban, bár nem óvónő/gyerekgondozó, ez is jól hangzik, bár Flóra feltehetőleg egyszerre fog megtanulni magyarul és németül beszélni. Van tornaszoba (teremnek azért nem nevezte a vezető sem), udvar két részre bontva, az egyik a rohangálós, a másikon van mászóka, csúszda, homokozó, satöbbi. A bölcsisekkel nem nagyon járnak el, mivel vannak köztük, akik még nem tudnak járni, de az ovisokkal már igen. Nincs ilyen, hogy félnapos meg egésznapos gyerek, be kell fizetni a díjat, ami mindenkinek egyforma, van az ovinak egy nyitvatartási ideje, és hajrá, ezen belül szabad a mozgás. Annyit kérnek, 9-re érjen oda minden kicsi, mert akkor kezdődik a nap közös programmal, és lehetőleg ebédre is maradjon, hogy együtt egyenek. Van szabad helyük.

A másik magánban ma voltunk. Gyönyörű, tágas, világos, modern, nagyon barátságos. Három csoport van, csoportonként húsz gyerek és három pedagógus, az egyik angol anyanyelvű. A gyerekeknek nincs se állandó szobája, se saját óvónője, hanem a három szobát egy-egy téma köré rendezték, és a kicsik egész nap jönnek-mennek egyikből a másikba, amikor csak akarnak. Ez nekünk nagyon fura, mert szerintünk azért legalább egy másfél-kétévesnek szüksége van valakire, akihez kötődhet, aki mindig ott van neki, és az sem árt, ha mindig ugyanabban a helyiségben van, és esetleg ugyanazok a gyerekek veszik körül, nem hatvanan zsongnak körülötte. Másképp szerintünk hamar nagyon elmagányosodhat, amire nincs szüksége senkinek, de egy ilyen pici gyereknek pláne. Nincs napirend, mindig mindenki azt csinál, amit akar, akkor eszik, amikor kedve van, stb. Plusz - ez bevett szokás máshol is - előre meg kell határozni, hogy heti hány órát lesz ott a gyerek, és ha pk. húsz óra mellett döntünk, akkor nem sűrűn jöhet közbe valami, ami miatt tovább kell maradnia. Nincs szabad hely, csak várólista, amiről kicsi az esély bekerülni.

Felhívtam ma az első magánt, és pár hét múlva megyünk beiratkozni. Izgalmas!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai