Karácsony 2018

Kisasszony az ünnepekre gyúr.

Az itthoni karácsonyfánk. Van rajta villogó-zenélő égősor is.



Az adventi koszorúnk
Ez volt az ünnepi asztal. A polcon látható a horgolt és a csuhéból készült másom Flórával. A horgolt hordoz, csak mondom.

Karácsonyi torta, illetve gluténmentes zserbó. Erre nagyon büszke vagyok, mert szerintem szép, és nagyon ritkán sikerül szép sütit csinálnom. Egyben jött ki a formából, nem darabokban, sikerült bevonni a fondanttal (nem nagy kunszt, de nagyon tartottam tőle, hogy nehéz lesz), és még a díszeket is sikerült felapplikálni rá.
Erre szintén büszke vagyok. Ez Flóra matatófala, amit az apjával csináltunk. Jobb szélen mágnesek láthatók egy fémlapon, középen meg egy házikó, amit egy ismeretlen óvodás színezett filctollal (én, és nagyon élveztem), és ha kinyitjuk, mögötte van egy fénykép Tomiról és rólam, a másik oldalán meg egy kép hármunkról. Ezzel órákig elvan a gyerek, csak ott kell lenni vele.
A Jézuskát négyre vártuk, végül fél 6-ra ért ide, de még így is jól jött ki a dolog, mert Flóra csak 8-ra szokott nagyon elfáradni, úgyhogy volt idő mindenre: megcsodálni a fát, megtalálni az ajándékokat, játszani velük, vacsorázni.

25-én a 7:40-es vonattal indultam Pestre Flórával. Azért csak kettesben, mert Tominak muszáj volt egy napot vállalni a karácsonyi időszakban a munkahelyén, és logisztikai szempontból még a huszonötödikével járt(unk) a legjobban. 7-kor jöttünk ki a lakásból, és komolyan mondom, én ilyen kihaltnak még sosem láttam ezt a környéket. Se egy ember, se egy mozgó autó sehol, néma csend, végtelen nyugalom. Nagyon fura volt. Nagyon karácsony :) A pályaudvaron is alig lézengett pár ember. 10-kor már otthon voltunk, és a nagynénémékkel ünnepeltünk. Flóra teljesen odavolt Danitól (aki az unokaöcsém), főleg az után, hogy Dani elénekelte neki az A part alatt kezdetű dalt, amit tőlem is minden nap hall.

26-án fél 12-re megérkeztek Katáék és Tomi is, aki kocsival jött. Nagyon izgultam, mert hajnali 2-ig dolgozott, keveset aludt, korán indult. De minden rendben volt. Ez a karácsony is nagyon szép volt, nagyon jó volt a családommal lenni.
Ez anyuék fája, szintén van rajta égősor.
Délutáni játék :)




26-án este fél 6-kor elindultunk Sümegre, és mivel nulla forgalom volt a városban és azon kívül is, 8-ra megérkeztünk. Olyan jó meleg fogadott minket, hogy Flóra konkrétan pelenkában ünnepelte a karácsonyt Tomi családjával, és még úgy is izzadt. Nehezen tudta végigvárni az ajándékozást, pedig két órát aludt a kocsiban, de azért valahogy csak sikerült. 30-ig maradtunk a családdal, igaz, a létszám minden nap egyre csökkent, hamar szétszéledt a csapat. Voltunk kirándulni egy kisebbet, elmentünk forró csokit inni is, és meglátogattuk a sümegi dédit, aki teljesen odavolt Flórától. Flóra nem volt hajlandó az ölébe ülni, de a mi karunkból nagyokat mosolygott Tomi nagymamájára. 29-én előszilveszteri bulit tartottunk, volt szilveszteri menü, koccintás és társasjátékozás is.


Ez pedig a sümegi fa.
30-án el kellett jönnünk, mert Tomi ezt a szilvesztert is munkával töltötte. Mivel ez már a harmadik egyedül töltött szilveszterem lett volna, megbeszéltük, hogy hazamegyek anyuékhoz, hogy idén ne maradjak ki abból a hagyományos szilveszteri buliból, ami huszonsok éve mindig megrendezésre kerül, igaz, az utóbbi időben csökkentett létszámmal. Flóra nem tudott aludni a tűzijátékoktól, de szerencsére azért nem félt, viszont így velünk köszöntötte az új évet. Nagyon szerette volna megkóstolni a pezsgőt, de azt még nem lehetett. 1-kor elaludt, onnantól óránként, másfél óránként felriadt a durrogásra, végül fél 5-kor, amikor mentem lefeküdni, magam mellé vettem, onnantól már tudott pihenni, de azért 1-jén teljesen ki volt ütve. Mi fél 5-ig társasoztunk, nagyon szuper volt, nagyon hiányzott ez nekem az utóbbi években. Előkerült az Európa, a Scrabble (ebből csak néha láttam egy kicsit, mert épp próbáltam altatni a gyereket), a Dixit és a Tabu. Mindegyik remek játék, és szuper volt a hangulat is. Hát még a menü! Flóra két (kisebb) szelet húst is simán megevett, nem semmi.

Segített díszíteni Anyunak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai