Moly-szülinap

Idén volt a tizedik, és bár eleinte úgy tűnt, ez most nekem kimarad, végül mégis összejött. Szeretem, minden évben nagyon várom az irodalmi kvízt, a tortaszépségversenyt és a tombolát, bár tavaly fordult elő először, hogy nyertem. Idén Eszti is jött, és nagyon jól éreztük magunkat. Esztinek ez volt az első, nagyon tetszett neki, amit nem csodálok, viszont nagyon örülök neki. K. Andival is összefutottam, váltottunk pár szót, és végre sikerült átadnom az októberi szülinapjára szánt ajándékot is. Mivel a molykarácsonyi ajándékozáson idén a szervezőt húztam, aki egyben a szülinap műsorvezetője is szokott lenni, idén személyesen adhattam át az ajándékomat, nem kellett izgulni amiatt, odaér-e időben. (Persze a Foxpostban bízom, ellenben a Postával, de azért mindig van bennem némi izgalom, nehogy valami váratlan fordulat legyen a dologban.)

Flóra is ott volt persze, és azzal lepett meg, hogy hiába csak fél órát aludt délután (2-2,5 helyett), simán kibírta a programot fél 3-tól fél 6-ig. A kvíz alatt egy csomagolópapírt aprított nagy átéléssel, és amikor felmentem a színpadra, hogy felolvassam a csapatunk Molyhoz írt ódáját, a legnagyobb természetességgel elüldögélt Eszti ölében. Később egy alkalommal az sem rázta meg, amikor eltűntem a szeme elől két percre, nagyon jól elvoltak együtt. Tombolából mindig kettőt veszek, és most kihúzták az egyik számomat, a kék harmincegyest, úgyhogy Flóra nyert egy könyvet. Az a címe, hogy Csodadolgok, és híres írók legszebb meséi vannak benne. A hatból hármat ismerek, de egyiket sem abban a fordításban, amiben a kötetben szerepel, három meg tök új. Hosszabb lélegzetvételűek 20-30 oldalasak, szóval még kicsit várunk vele, de később szuper lesz esti meséléshez.

Szóval nagyszerű élmény volt több okból kifolyólag is, örülök, hogy végül eljutottunk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai